Molnár Anikó és Kelemen Anna önéletrajzi regénye után Havas Henrik ezúttal saját életét vetette papírra, eközben pedig belekezdett a rímfaragásba is.
Havas Henriknek eredetileg esze ágában sem volt magáról könyvet írni, de unalmasnak találta annak a műnek a tervezetét, amit készítettek róla.
– Diktafonba mondtam az életem, de ebből egy olyan kézirat született, ami nekem nem tetszett. Egyszerűen azért, mert nem érdeklem saját magamat. Inkább kézbe vettem én a dolgokat, amiből végül ez a roppant izgalmas írás megszületett – magyarázta a szerénységgel mindig is hadilábon álló tanár úr az Én vagyok című könyvének sajtóbemutatóján, ahol azt is elárulta, hogy újabban költőként bontogatja szárnyait.
– A lányomhoz vezető repülőútra vittem magammal egy csomó könyvet, de öt és fél óra alatt kiolvastam mindet. Volt még másfél órám, de nagyon untam magam. Balhéból teleírtam verssel a körülöttem lévő széktámlákon talált hányószacskókat. Ezeket megmutattam a könyvkiadóm vezetőjének. Neki nagyon tetszettek, de szerintem olyan vagyok költőnek, mint egy képhamisító. Nagyon jól tudok írni más költők stílusában, annak idején ál-Petőfi-versekkel szórakoztattam a társaimat – mondta büszke mosollyal Havas.
