"Ráfeküdt a kisfiamra" - Dráma a váci vasútállomáson: anyja karjai közül próbálták elrabolni Beatrix ötéves fiát

PUBLIKÁLÁS: 2025. július 15. 17:55

Beatrixot és kisfiát egy idegen, zavart nő kezdte zaklatni Vácon vasárnap. Anya és fia fényes nappal várakozott a váci vasútállomáson, amikor az asszony először agresszíven viselkedett velük, majd megtámadta az anyát, a fiát pedig a földre teperve megpróbálta elvinni. Beatrixot sokkolták a történtek.

Minden anya egyik legszörnyűbb rémálmát kellett átélnie egy váci családanyának, méghozzá akkor és olyan helyen, ahol soha nem számított volna rá. Beatrix ugyanis alig egy hete, vasárnap (július 6.), fényes nappal a váci vasútállomáson várakozott nyugodtan a következő vonatra, amikor egyik pillanatban egy furcsa és ijesztő nő toppant eléjük. Bár ekkor Beatrix még azt hitte, hogy az elhanyagolt külsejű nő "csak" pénzt akar, hamarosan kiderült, hogy a valóság minden szörnyű képzeletet felülmúlt.

A váci vasútállomáson próbálták meg elrabolni Beatrix kisfiát

Az idegen nő ugyanis nem kért semmit anyától és fiától, éppen ellenkezőleg: szótlanul, hátborzongató módon bámulta Beatrixet és a kicsit.

Két perc után megkérdeztem, hogy: tessék, segíthetek valamiben? Mert ekkor már zavart a túl közeli jelenléte. Ő erre annyit mondott nekem kissé ingerülten, miközben a szája is rángatózott: Ez a kisfiú nem a tiéd! Nem is hasonlít rád, ezt nem vetted még észre?

- mesélte a történetet a még mindig döbbent édesanya. Ő ekkor már sejtette, hogy nagy a baj, így amilyen gyorsan csak lehetett, összepakolt a padról. Közben a nő egyre agresszívabb lett:

-Közben a hölgy egyre ingerültebben és agresszíven kérdezte tőlem: nem hallod, amit beszélek? Nem beszélsz magyarul, vagy mi? Nem hallasz? Én megfogtam a kisfiam kezét és gondoltam, bemegyünk a jegypénztárak felé, hátha ott többen vannak, vagy nem jön utánunk. De sajnos a nyakunkban lihegve követett minket.

Fojtogatta és el akarta vinni az ötéves kisfiút

A zavart asszony ezután még az útjukat is elállta: Beatrixék elé szaladt, majd terpeszben, háttal beállt az ajtóba. Bár az egyre rémültebb anya megpróbálta kikerülni a nőt, ekkor jött az igazi rémálom.

A kisfiam kezét fogva próbáltam kikerülni, de amikor a fiam következett volna, megragadta a másik kezét és elkezdte kiráncigálni a kezemből, miközben azt kiabálta, hogy a kisfiam, hagyd a kisfiamat - majd lekevert nekem egy hatalmas nagy pofont. Annyira nem számítottam erre, hogy itt ki is maradt pár másodperc, már csak arra eszméltem, hogy mindhárman a földön fekszünk, nincs rajtam papucs, a holmijaink meg szétszórva hevernek

- sorolta Beatrix, aki csak arra koncentrált: nehogy egy másodpercre is elengedje kisfia kezét.

Annyira nem számítottam rá... azt hittem, piszkálódás vagy lökdösődés lesz - az itt sajnos mindennapos, és arra felkészültem. De hogy kapok egyet, a gyereket pedig a földre lerángatja... ezután valószínűleg azért, mert nem tudta elvinni tőlem, ráfeküdt a fiamra, aztán a lábait keresztbe fonta rajta, a nyakát meg a két kezével szorította úgy, hogy az arcuk is összeért

- mondta lapunknak az anya. A horrort csak tetézte, hogy tehetetlen volt:

- Hogy megüssem, eszembe sem jutott, csak az az ösztön tombolt bennem, hogy a gyerekemet elvegyem tőle és nehogy elengedjem a kezét. Féltem, ha támadok, akkor kést vagy mást ránt elő, vagy kitépi a kezemből őt és kiszalad vele egy vonat elé, vagy eltöri a nyakát - magyarázta még mindig feldúlva az anya, aki ekkor már kétségbeesetten kiabált segítségért. Végül egy, az állomáson liftet szerelő férfi és egy bátor várakozó hölgy, majd még többen odarohantak.

Végül négy ember kellett, hogy lerángassák rólunk. Olyan sokkban voltam, hogy amikor a forgalmi irodába kísértek minket, akkor is attól féltem, hogy a nő kiszabadul. De szavakba sem tudom önteni, mennyire hálás vagyok a segítségért

- ingatta a fejét. Végül a rendőrök vitték el az akkor már anyaszült mezítelen asszonyt, akiről később kiderült:

mentálisan sérült, gyógyszeres kezelés alatt áll, egy nappal korábban pedig már járt a rendőrségen, hogy elmondja: állítása szerint elrabolták a gyermekét.

Tenni akar a közbiztonságért

- Belegondolni sem merek, mi lehetett volna. Ha úgy rántja el a fiam, hogy beveri a fejét az oszlopba, vagy éppen eltöri a karját? Vagy aznap reggel úgy gondolja, hogy eltesz egy kést is? Ez nem csak egy kis kellemetlenség volt, hanem egy kisgyerek ellen elkövetett támadás és emberrablási kísérlet. Csak a szerencsén és néhány bátor emberen múlt, hogy nem lett rosszabb vége - mondta határozottan és még mindig hitetlenkedve az édesanya, Beatrix. Őt is és a fiát is traumatizálták a történtek:

Ő az egyetlen gyermekem. Pár napig szóhoz sem jutottam, csak bámultam ki a fejemből és bőgtem, de aztán ez átalakult haraggá. Nem hiszem el, hogy így kell, hogy éljünk!

- szögezte le Beatrix. Így mindent megtesz azért, hogy esete ne ismétlődhessen meg és a váci közbiztonság javuljon: feljelentést tett, emellett megvannak az esetről készült kamerafelvételek is.

- Tősgyökeres váci vagyok, mindig azt mondtam, hogy soha nem költözök el innen. De nagyjából öt éve ebben már nem vagyok olyan biztos, mert a közbiztonság nagyon leromlott. Tudom, hogy kevés esély van arra, hogy változzon valami, de én mindent megteszek érte. Szerencsére mindenki nagyon támogató és segítőkész volt - tette hozzá.

Lapunk az üggyel kapcsolatban felkereste a rendőrséget, válaszukkal cikkünket frissítjük.