Harmadszorra is kellett a gátmetszés

A kiírt időpont előtt két héttel kezdődtek az első jelek. Épp a gyerekeket fektettem, amikor megéreztem az első fájást. Nem izgultam különösebben, hiszen tudtam, hogy ez még csak a kezdet. Felhívtam anyut, hogy ha esetleg éjszaka kellene, tudjon jönni a gyerekekhez.

Este 11 körül már rendszeresen jöttek a fájások, 7-8 percenként. Hajnali 3-kor már 5 percesek voltak, így úgy döntöttünk, ideje indulni a kórházba. Anyu addigra már át is jött, a gyerekek szerencsére nem ébredtek fel.

A szülészeten kevesen voltak. Jött az ügyeletes orvos, megvizsgált és azt mondta, 4 centire vagyok tágulva, jól haladunk. Sétálgattam a folyosón, próbáltam különböző pozíciókat, ami épp jólesett.

Reggel 7 körül már nagyon intenzívek voltak a fájások. A szülésznő javaslatára beálltam a zuhany alá, a meleg víz kicsit enyhítette a fájdalmat. Aztán egyszer csak éreztem, hogy itt az idő, a fájások megváltoztak, és már tudtam, hogy ez mit jelent. Visszafeküdtem az ágyra, és pár perc múlva már tolhattam is.

Négy erős nyomás, és 7:43-kor megszületett a kislányunk. 3650 gramm és 53 centi. Hiába harmadik gyerek, gátmetszésre így is szükség volt – a varrás rosszabb volt, mint a kitolás...

Hát ez az én történetem.

Habcsók