Megszülettem!

?Örömmel értesítelek, hogy ma hajnalban fiam született. Baba és mama is jól vannak. Tejfakasztó buli este nyolctól a szokott helyen!?

Magzatvíz el, gyenge fájások, zuhanyzás, készülődés, be a kórházba, izgalom, papa tétovázik bejöjjön-ne jöjjön, szaporodó fájások, ajajj itt baba lesz, hú de fáj, már jön, és megérkezett. Az újszülött ide közénk.

Izgalom ismét, jajj tényleg itt van, és most mihez kezdjünk? A papa szintén lázas izgalomban küldi szét a büszkélkedő sms-t, megvan a trónörökös, indulhat a buli. Az ő része egyelőre letudva.

Komolyra fordítva a szót, a kezdeti meghatottság és gyönyör után, lassan lassan mindkét szülőben beérik a tudat, hogy minden figyelmüket immár a kis jövevény fogja lekötni.

Minden kezdet nehéz

Sok pár nem is tudja mit vállal valójában, amikor úgy dönt, hogy közös gyereket szeretne. Igazán csak akkor szembesülnek a valósággal, amikor a pici már közöttük él, nekik kell gondoskodni róla, ellátni, éjjel felkelni hozzá. Bár a szakkönyvek többsége azt írja, hogy a baba többnyire eszik, iszik, alszik és gügyög, hamar rájövünk majd, hogy a mi gyerekünk nem ilyen. De ne essünk kétségbe!Tény, hogy az újszülött a nap huszonnégy órájában igényli anyja közelségét. Gyakran és rendszertelenül szopik, ezért valóban nem könnyű elmozdulni mellőle. Nyugodtan hagyatkozzunk azonban anyai érzéseinkre. Ne féljünk átmenetileg teljesen átadni magunkat a kisbabának és a vele kapcsolatos teendőinknek. Semmit sem szalasztunk el, ha egész nap ágyban maradunk, szoptatunk, olvasgatunk, bóbiskolunk.

Nem is olyan régen, még járt a nyugalom a gyermekágyas nőknek. Csak mai, teljesítményorientált világunkban űznek versenyt a kismamák abból, ki milyen hamar éri el korábbi fittségét, teljesítőképességét. Helyette inkább vonjuk be párunkat is az első hetek babaillatú varázslatába. Figyeljük együtt, ahogy a köztünk fekvő pici szuszog, hallgassunk zenét, relaxáljunk.

Csak a legszükségesebb háztartási munkát végezzük el ezekben a hetekben, ne törődjünk azzal, hogy anyósunk vajon majd mit szól majd a szokatlan zűrzavarhoz. Önmagunkat kímélve, csak olyanokhoz látogassunk el, akikkel igazi feltöltődés együtt lenni, a kritizáló kedvű rokonságot nyugodtan hanyagoljuk egy időre.

Helló világ!

A kezdeti, meghitt együttlét után, igen hamar eljön az érzés, amikor ki akarunk törni a négy fal fogságából. Elő hát a mózeskosarat, hordozókendőt, vagy a babakocsi levehető részét! Meglepő, milyen sok helyre eljuthatunk a babával, csak egy kis szervezés kérdése. A hangos, rossz levegőjű helyeket azonban kerüljük. Ma már egyre több lehetőség nyílik baba-mama klub, baba jóga, vagy más kismama szolgáltatásokat igénybe vételére. Ne habozzunk felderíteni a környéket, immár anyukaként.

Ahogyan telnek múlnak a hetek, és a rózsaszín babafelhő egyre inkább eloszlik, úgy érezhetjük, hogy végre kizárólag önmagunkkal szeretnénk foglalkozni, hacsak egy órára is. Kérjük meg párunkat, hogy találjon hetente egy délutánt, estét, amikor leveszi fejünkről a ?mindenes? sapekot, és átvedlik apamaci szerepbe.Ideális esetben találhatunk valakit, akiben megbízunk, és szívesen vigyáz kisbabánkra. Így párunkat sem hanyagoljuk, nem fogja úgy érezni, hogy a mama szeretete kizárólagos, és csak a bébire összpontosul. Sok családban a nagymama látja el a mentőöv szerepét, de ennél rugalmasabb megoldást is találhatunk. Nézzünk körbe környezetünkben, a rokonságban, hátha akad olyan valaki, akinek jól jön a jövedelem kiegészítés, esetleg tapasztalatszerzés.

Persze mindehhez nagy szükség van arra, hogy ne higgyük magunkat pótolhatatlan, ?csak én tudom, mit akar a gyerekem? anyának. Házasságunknak, kapcsolatunknak szüksége van az édes kettes romantikázásra. A bébinek pedig csak javára válik, ha szülei kapcsolata kiegyensúlyozott.

Azok az apró örömök...

A kezdeti rendszertelenség, az állandó szoptatások után aztán kialakul egyfajta rendszeresség a baba életében, igaz, ez az idők során töbször változni fog. A pici alvásideje rendszeressé válik, kialakul az ébrenlét napi ritmusa. Ezek az időmorzsák aranyat érnek, használjuk ki okosan! Az alvás idejére tervezzük azokat a dolgainkat, amelyeket az ő ébrenléte alatt nem tudnánk elvégezni. Amikor viszont aktív, vonjuk be tevékenységeinkbe, legyen az bevásárlás, közös torna, vagy főzés.

Ha elégedetlenek vagyunk, vagy azt látjuk, hogy a karrierista barátnőnk már fél év után visszament dolgozni, csak gondoljunk arra, hogy a háztartás, csecsemőgondozás, gyermeknevelés éppen olyan fontos, mint a ?komoly, elismert? munka.

A baba nemcsak leköti majd minden időnket, de hatalmas boldogsággal is megajándékoz bennünket, igaz, ezeket észre kell venni és megküzdeni értük.

?Helló. Megszülettem, fogadj szeretettel.?