A nagy múltú barokk kisváros sok meglepetéssel – Pápa minden évszakban tökéletes úti cél

Pápa első ránézésre csak egy csinos kisváros a Bakony tövében. De ahogy az ember komótosan bebarangolja, hamar kiderül: itt szinte minden sarokra jut egy érdekes történet, egy régi épület, vagy valami olyan különlegesség, amire nem is számítunk.

Ahol Pápa megszületett

A városnézést nem muszáj a belvárosban kezdeni. Aki kíváncsi, hol is ringott Pápa bölcsője, érdemes előbb Tapolcafőre kiruccanni. Ez a városrész 6 kilométerre fekszik a központtól, és itt ered a Tapolca-patak, ami évszázadokon át meghatározta a helyi életet. A tanösvény mentén végigsétálva felfedezhetjük az Örvény-tavat is, ahol ma is tiszta, hideg forrásvíz bugyog fel a mélyből.

A patak régen annyira bővizű volt, hogy több tucat malmot működtetett – egész évben, mert a víz még télen sem fagyott be. Később a bányászat miatt a víz elapadt, a patak medrét pedig egyszerűen betemették. Csak 2010 körül kezdtek újra felszínre bukni a források, most pedig újra látható, honnan is indult minden.

Barokk főtér, kastély és középkori hangulat

Pápa központja olyan, mint egy vérbeli időutazás a múltba, csak nem kell hozzá jelmez. Elég, ha felsétálunk a hatalmas, rendezett Fő térre, amely az ország egyik legnagyobb barokk tere. Közepén a Szent István-templom emelkedik, tornya 60 méter magas, mellette a régi Griff Szálló, ahol valaha Petőfi és Jókai is mulatott – akkoriban még színészi álmokat kergettek.

A tér mögött magasodik a barokk Esterházy-kastély. Korábban erődített vár állt itt, de az 1700-as években elegáns főúri rezidenciává építették át. Mögötte egy nagy, zöld park, a Várkert húzódik, patakkal, játszótérrel és hatalmas fákkal. A platánok egy része még a kastély építésének idejéből maradhatott itt.

Pápa utcahálózata sok helyen megőrizte középkori jellegét. A „közléknek” nevezett szűk átjárók pár méter hosszúak, de remekül le lehet velük rövidíteni az utat egyik utcáról a másikra. Nem is nagyon van még egy ilyen városrész az országban.

Legendás iskolapadok és eperfás jelképek

Pápa régi iskolaváros, és ezt nem csak a helyiek mondják. A Református Kollégiumot még 1531-ben alapították, és olyan nevek koptatták padjait, mint Petőfi, Jókai, Weöres Sándor vagy Csóri Sándor. A XIX. században emiatt kapta „a Dunántúl Athénja” nevet.

A város másik nagy múltú iskolája a pálosokhoz, majd a bencésekhez kötődik – ide járt egy ideig Deák Ferenc is. Egy kedves helyi történet szerint, amikor a reformátusoknak nem engedték, hogy Pápán tanítsanak, a közeli Adásztevelre költöztették az iskolát. Mivel az épület kicsi volt, az órák egy eperfa alatt zajlottak – innen ered az iskola eperfás jelképe.

Egy mesterség, ami még mindig él

Pápa legkülönlegesebb múzeuma kétségtelenül a Kékfestő Múzeum. Egy régi műhelyben alakították ki, ahol a Kluge család dolgozott egészen 1956-ig. Belépve olybá tűnik, mintha a dolgozók csak ebédszünetet tartanának – minden maradt a helyén: a mintafák, a festőkádak, a gépek és a híres, lóvontatású mángorló.

A tárlaton megismerhetjük, hogyan készült a híres kék-fehér textil: milyen növényekből nyerték a festéket, hogyan rögzítették a mintát, milyen titkos receptek szerint dolgoztak. A műhely padlásán kortárs kékfestő mesterek munkái is láthatók – itt derül ki igazán, hogy ez nem csak népi hagyomány, hanem mai kézműves művészet is.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: