A késő őszi, téli időszakban sokan szeretnek madáretetőkkel kedveskedni a természetnek, segíteni a télre nálunk maradt égivándorok életét a hideg időben. Pedig őket aztán nem kell félteni, nélkülünk is találnak magunknak élelmet bőven... De akkor miért etetjük mégis őket? Az idei etetési szezon kezdetéhez közeledve a Magyar Madártani Egyesület (MME) árulta el a titkot egy közleményben.
„A madarakat - a közvélekedéssel ellentétben - nem azért etetik ilyenkor, hogy azok életben maradjanak, erre természetesen emberi segítség nélkül képesek. A cél alapvetően a saját gyönyörködtetésünk, a mintegy ötven potenciális etetőlátogató madárfaj megfigyelése." – írják.
Felhívják a figyelmet arra is, hogy a vízimadarakat ne etessük, mert ez tömeges pusztulásukat is okozhatja.
Hamarosan kezdődik az énekesmadár-etetési szezon, amely november második felétől márciusig tart – írják. Az etetők madárforgalma elsősorban a tél keménységétől, ezen belül is főleg a hótakaró vastagságától és tartósságától függ. Enyhe teleken az etetőket látogató madarak faj- és egyedszáma gyakran csak fele, harmada a hidegebb időben megszokottnak.
Az énekesmadaraknak téli eleségként adható: napraforgó, alma (gallycsonkokra szúrva és földre szórva) és bogyók (vadszőlő, borostyán, tűztövis, nyugati ostorfa, fagyal); állati zsiradék (háj, faggyú, főzéssel sótlanított szalonna, cinkegolyó) - ezek valamelyike már önmagában is elegendő lehet; plusz ivó- és fürdővíz, a befagyott itatókban a naponkénti vízcsere. Bármi mással kísérletezni felesleges és a madarakra nézve kockázatos lehet – hangsúlyozza a madártani egyesület.
