Három gyönyörű virág, amelyet csak ősszel találunk erdeinkben

A napokban számoltunk be róla, hogy több helyen is nyílik az őszi füzértekercs, a hazánkban élő több mint 70 orchideafaj egyike. Első virágos példányai már nyár végén megjelennek, de időjárástól függően a virágzás szeptember végéig, októberig is elhúzódhat. Idén Répceszemerén és a Vértesben is megtalálták, emellett a növény előfordulhat még az Északi-középhegységben, a Tarna-vidékén, az Alföldön és a Duna-Tisza közén. De nem ez az egyetlen szépség, amellyel találkozhatunk egy őszi kiránduláson.

Őszi csillagvirág

A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Csanádi-pusztákon már augusztus végén elkezdtek virágozni az első őszi csillagvirágok. A határt járva a Csanádi-puszták mindhárom pusztarészén (Kopáncs, Montág, Királyhegyes) felfedezhetjük már az első, aprócska, lila virágokat. Az őszi csillagvirág legnagyobb tömegben a Montág-pusztán fordul elő, ahol egy-egy kisebb területen akár több száz tövet is találhatunk. A virágzási csúcs szeptember közepére várható.

Mivel az őszi csillagvirág ugyanabban az időpontban nyílik, amikor a szintén lila színű, de jóval magasabb magyar sóvirág, így kisebb mérete miatt kevésbé feltűnő. A figyelmes szemlélő azonban felfedezheti a 15-20 centiméteres csillagvirágokat is, melyekre legnagyobb eséllyel az ürmös szikes gyepeken, érpartokon bukkanhat rá.

Az őszi csillagvirág a jácintfélék családjának a tagja, hagymás évelő növény, virágzata egy tőkocsányon fejlődik 6-20 virágú fürtben a levelek kihajtása előtt. Hazánkban a Balaton-felvidéken és a Dél-Tiszántúlon, a Csanádi pusztákon és környékén, valamint a Maros-ártér védett területei mellett fordul elő – olvasható a Körös-Maros Nemzeti Park oldalán.

Magyar sóvirág

A magyar sóvirág (Limonium gmelinii) az ürmös szikespuszták és szikfokok jellemző növénye. A faj a Kárpát-medence bennszülött növénye, magyarországi súlyponttal. Hazánkban elsősorban a Tiszántúlon és a Duna-völgyi síkon fordul elő. A Böddi-széken a szikes tavat övező pusztákon gyakori, jellemző növényfaj.

A 20-60 centiméter magas növény remekül alkalmazkodott a száraz, magas sókoncentrációjú élőhelyekhez. Vastag, bőrnemű, húsos levelei jól raktározzák a vizet, gyökérzete mélyre hatol a talajban. Levéltelen, ágas szárán a sokvirágú, lila színű bugás virágfüzérek már messziről feltűnnek a pusztában nyár végén és szeptemberben – adja hírül a Kiskunsági Nemzeti Park.