Séta mókusok közt, tarka avarban a Fiumei úti temetőben

Budapesten turistáskodni jó-sorozatunk részeként halottak napja alkalmából a Fiumei úti Nemzeti Sírkertet fedeztük fel a Budapest Beyond sétáján. A részben a hazai nagyságok dísztemetőjeként, részben ma is működő temetőként funkcionáló, különleges hangulatú sírkertbe akkor is érdemes ellátogatni, ha nem nyugszanak itt szeretteink.

A mindenki keresztjénél azokról az elhunytainkról emlékezhetünk meg, akiknek nem tudjuk meglátogatni a sírját halottak napjakor. De akkor is egy szép délelőttöt tölthetünk el a kertben, ha nem temetőként, hanem egy érdekes, csendes parkként tekintünk rá, mely a síremlékek mellett mókusoknak, különleges madár- és növényfajoknak ad otthont.

A Fiumei út 16. alatt található sírkert története az 1840-es években kezdődik, amikor Pesten új temetőt kellett kijelölni a korábbi temetőkben kialakult helyhiány miatt. Bár azóta jócskán körbenőtte Budapest, akkoriban ez a terület a város határában helyezkedett el. A polgárság körében éppen ezért nem aratott osztatlan sikert az új temető helyszíne: a város legutolsó házai épphogy elérték a mai Nagykörút vonalát, az azon túl elterülő szőlőskerteken át, nehezen járható utakon kellett átvergődniük magukat az embereknek, ha ki akartak ide jutni. A korabeli hírességek közül elsőként Vörösmarty Mihályt temették itt el 1855-ben, innentől kezdve egyre több polgárcsalád vásárolt családi sírhelyet a Kerepesi temetőben.

A politika mindig meghatározó volt a temető sorsának alakulásában: 1870-ben itt került sor az első felelős magyar kormány 1849-ben kivégzett vezetője, gróf Batthyány Lajos temetési szertartására, 1876-ban itt temették el a nemzet másik nagy alakját, Deák Ferencet, 1894. április 1-jén pedig itt tartották minden idők legnagyobb és legjelentősebb magyarországi temetését, Kossuth Lajosét.

A temető a második világháborúban komoly károkat szenvedett: a szovjet csapatok több sírt is kiraboltak, idejüket a síremlékekre lövöldözéssel múlatták, főként az emberalakokat vették célba. A mai napig látható ennek az ámokfutásnak a nyoma: majdnem minden parcellában állnak olyan sírok, melyeken golyónyomok láthatók. Az ötvenes években a temető megszűntetésének ötlete is felmerült, 1958-ban végül létrehozták a kísérteties hangulatot árasztó Munkásmozgalmi Mauzóleumot. Az utolsó monumentális temetés Kádár Jánosé volt 1989-ben. A sírkert teljes területét 1997-ben nyilvánították műemlékké.

Szerintünk az egyik legszebb helyszín a polgárság számára 1904-ben létrehozott szecessziós stílusú árkádsor, melyhez a kupolákat díszítő pompás mozaikok Róth Miksa műhelyében készültek. Az árkádsorban találjuk például a Gundel család sírját, de pár lépésnyire van innen Jókai Mór és Ady Endre végső nyughelye is. A másik különösen érdekes környék az 1928 óta létező művészparcella, mely sok más neves művész mellett Csontváry Kosztka Tivadar, Munkácsy Mihály, József Attila sírját rejti.