Miért esszük ugyanazt a Balatonnál, mint 30 éve?

- Do you have fish?
- Yes.
- What kind?
- Hungarian Balaton harcsa.

Ez a párbeszéd nem a Balatonnál, hanem egy budapesti étteremben folyt egy ismerősöm mellett lévő asztalnál, ám ne nevessük ki reflexből a pincért! Örüljünk inkább, hogy a külföldi vendég asztalára valódi magyar hal kerülhetett, és nem egy apró argentin hekk.

A hekk és a lángos tava

A Balaton körüli strandétkezdékben ugyanis, hiába van karnyújtásnyira a part, balatoni halat csak ritkán lehet találni, ellenben hekket, más néven csacsihalat annál inkább (olyannyira, hogy a hírek szerint a magyarok a legnagyobb hekkfogyasztók Európában). Ennek az oka egyebek mellett a szigorú szabályozás. Mivel a balatoni halakat nehéz beszerezni, sokkal kisebb hercehurca behozni a méreten aluli – 30-40 dekás, pedig ez a hal akár 15 kilós is lehet – fagyasztott argentin hekket. Akad persze pár olyan büfés, aki bevállalja a balatoni pontyot és keszeget is - mi kettő ilyennel találkoztunk többállomásos körképünkben -, de azért ez sokkal inkább a kivétel, semmint a szabály.

De nem is csak a hal miatt mentünk el több balatoni strandra. Azt szerettük volna megtudni, hogy a hekken kívül mit eszik a magyar ember, ha megszabadul ruháitól tengerének partján. Nos, erre a legautentikusabb képet a balatonlellei strandon kaptuk ebédidőben. Randomban kiválasztottunk tíz étkező embert és óvatosan belenéztünk a tányérjukba. Az eredmény a következő: tízből hat lángos, két hekk, egy gyrosz, egy sültkrumpli és egy valami félig elrágcsálva.

"Gyorsan beverhető és finom"

Egy harmonikus szinkronban körbetetovált harmincas pár épp elkölti lángosát, két palacsintájuk még bekebelezésre vár. A desszert előtt szólítom meg őket azzal, hogy miért épp azt eszik, amit. „A hétköznapi életben nem szoktunk lángost enni, viszont a strandon mindig lángost és túrós palacsintát veszünk, az évek alatt valahogy ez rögződött be" – mondja a nő, majd a férfi villámjellemzést ad a kelt tésztás étel előnyeiről: „Gyorsan beverhető, finom; és a félpanzió mellett pont elég".

Szerintük az is közrejátszik a lángos töretlen népszerűségében, hogy zöldségeket és gyümölcsöket nem nagyon lehet kapni a magyar strandokon, „nyaraltunk egyszer Kehidakustányban, kuriózumnak számított, hogy felaprított dinnyét lehetett kapni" – mondja egyikük.

Ez a jellemzés nagyjából egybecseng azzal, amit a Balaton északi és déli partján, a fizetős strandok büféiben és ételbárjaiban tapasztaltunk. Ha balatoni nyár, akkor a legtöbben 2014-ben is ugyanazt keresik, mint gyerekkorunkban, ezek pedig a lángos (a sajtos-tejfölös átlagosan 500 forintba kerül mindenütt) és palacsinta mellett a gyorskaják (hot-dog, hamburger), az említett hekk, a sültek; desszertnek pedig életkor függvényében a gofri, a vattacukor vagy a jégkása.

A büfések tapasztalatai szerint a családosok egy kicsit jobban hajlanak az egészségesebb ételek felé, rendelnek például levest, sülteket és halakat is. Üstökösként világlik a sok egészségtelen vagy nehéz strandkaja között az egyetlen idényzöldség, a csöves kukorica, ami szinte mindenütt 300 forint, és a tihanyi Hajóállomás strandon például bő százas darabszámban fogy az egyik büfében egy erősebb nyári napon.

A mirelitet már nem kérik

Néhány kilométerrel odébb, az idilli Sajkodon az egyik nagy múltú büfés biztató tendenciára figyelt fel: az emberek már nem hajlandóak mirelitet enni, „és mi sem vagyunk hajlandóak mirelitet adni" – jelenti ki. Nála a korábban felsoroltak mellett a magyaros ételek is mennek, mint amilyen a halászlé, a babgulyás marhával vagy a gulyás. „A zöldségekre nagyon nincs igény - mondja -, egyedül a friss saláta az, amit kérnek újabban". Azt azért megjegyzi, hogy ők természetesen arra is reagálni tudnak, ha valaki lisztérzékeny.

Az új idők szele kicsit azért a balaton-parti strandokat is megsuhintotta, erre példa, hogy a kenesei nagystrandon például belga és magyar gyümölcsös és kézműves sörökből is lehet választani, és délidőben egész normális ebédmenü kapható, egész normális áron. A vega-kínálat viszont továbbra sem lépett túl a rántottsajt-rántottkarfiol birodalmon egyik olyan strandon sem, ahol jártunk.

"Aki nyaral, az azt mondja, hogy egyszer élünk"

Na, de kanyarodjunk vissza a lellei nagystrandra, ahol a gyroszos mondja meg az ebédidő vége felé a frankót: „Aki nyaral, az nem az egészségeset keresi, hanem azt mondja, hogy egyszer élünk" – filozofál a hagyma és a paradicsom pitába töltése között. Kérnek persze salátát is tőlük, de főleg a külföldiek.

És hiába az új táplálkozási trendek, dietetikusok ajánlásai, ételallergiák stb. stb., a nosztalgikus lángosmánia talán sosem fog kikopni a balatoni strandokról: „Megszokták: nagy, olcsó és laktató" – mondja a gyroszos kollégája. „Ha pedig nincs más a strandon, csak a lángos meg a hambi, lelkiismeret-furdalás sincs!"