Halhatatlanná vált a pécsiek táskás nénije

Minden városnak megvan a saját legendája. Igazi helyi jelenség, akit mindenki ismer, de keveset tud róla.

– Kicsi gyermekként is láthattam már Pécs utcáin, s azt gondoltam, túlél valamennyiünket – emlé­kezett egy szomorú pécsi hat évvel ezelőtt, amikor az idős hölgy meghalt. Ki volt ő, és vajon miközben az utcákat rótta, a lelke mélyén milyen képzeletbeli világban élt?

Mindig volt nála étel

Többen tudni vélték, hogy a táskás néni családja nem menekülhetett a holokauszt elől, így személyesen élte át a múlt század legtragikusabb éveit. A legenda szerint a kezében tartott táskákban mindig volt alapvető élelmiszer és meleg ruha, mert a világháború idején átélt traumák miatt szinte beleégett, hogy sosem lehet tudni, mikor lesz éppen szükség menekülésre. Mindig kisminkelve járkált, mert úgy gondolta, férje bármikor hazatérhet. Sokan számoltak be arról is, hogy csodaszépen fütyült, és még a Ki mit tud?-ban is fellépett a 60-as években. Az a hír is járta róla, hogy több diplomája van, és rendületlenül járja a közintézményeket, hogy a portásoknak öntse ki a lelkét. Csak a halála után derült ki, hogy ki is volt valójában: egy közeli rokona az interneten olvasta, mennyien szerették a nénit, ezért úgy érezte, mindenkinek ideje megtudni az igazságot.

Üregben élt a szüleivel

Fábián Györgyi 1930-ban szülei egyetlen gyermekeként jött világra Szekszárdon. Édesapja zsidó származású orvos volt, édesanyját Paulának hívták. A család egy elegáns, villaszerű házban lakott. A nagyszülők gazdag borkereskedők voltak, innen és az orvosi praxisból eredeztethető, hogy a család jómódban élt. Györgyi 14 évesen, 1944-ben a szüleivel együtt egy megbízható szőlősgazda birtokán húzta meg magát, egy földbe ásott üregben. Levegőt, ételt és vizet egy rejtett nyíláson kaptak. Csaknem egy évet tölthettek a búvóhelyen, és mindhárman megmenekültek. Az üldöztetés és a megpróbáltatás azonban mindegyikükben kitörölhetetlen nyomot hagyott. Paula és Fábián doktor súlyos szívbeteg lett, a kamaszlány elméje pedig sérülést szenvedett. Állandó félelmek gyötörték, elmegyógyászati kezelést is kapott.

Csodálatosan fütyült

Aztán jött a szerelem: a lány megismerkedett és összeházasodott dr. Bánki Endre rendőr századossal. A férfi 1944-ben átélte a koncentrációs táborok szörnyűségeit, miután Mauthausenbe hurcolták, de túlélte a holokausztot. Innen eredhettek Györgyi kapcsolódó történetei. A házaspár Pécsen telepedett le, gyermekük nem született. Az asszony állapota hol jobb, hol rosszabb volt. Időnként összegömbölyödött a kanapén, és fekete lepellel takarta be magát, hogy ne lássa meg senki. Férje elintézte, hogy befejezze a világháború miatt félbehagyott általános iskolai tanulmányait, majd letegye a gimnáziumi érettségit. Ezután beíratkozott a Pécsi Egyetem Jogtudományi Karára, és egy tehetségkutató versenyen is felfedezték, mennyire csodálatosan fütyül.  

Mérgezéstől rettegett

Másodéves joghallgató volt, amikor édesanyja infarktust kapott, a tragédia paranoid skizofrén tüneteket hozott nála a felszínre. Édesapja képtelen volt tudomásul venni lánya egyre súlyosbodó betegségét, ezért saját felelősségére kihozta az elmeosztályról. Ettől kezdve Bánkiné fantomokkal küzdött, rettegett, hogy megmérgezik, és folyamatosan úgy érezte, támadják. Bár jogi tanulmányait befejezte, állást nem kapott a külseje, zavaros beszéde és tíz-tizenöt kilós szatyrai miatt.

Férje megadóan tűrte viselkedését, rendszeresen hordta a klinikákra, de állapotán érdemben nem tudtak változtatni. Pécs utcáinak üde színfoltjává azért vált, mert amíg a férje a rendőrségen töltötte napjai nagy részét, ő nem akart uránvárosi lakásukban ücsörögni. Ugyanakkor a hű­tőszekrényben és a kamrában sem mert ott hagyni semmilyen élelmiszert. Nyolcvanas évei elején, 2012. januárjában halt meg, és a pécsiek annak ellenére is örökre a szívükbe zárták, hogy finoman szólva sem volt könnyű ember.