Hihetetlen átalakuláson esett át Heni, több tíz kilót fogyott néhány hónap alatt: megmutatjuk, hogyan léphetsz te is a nyomdokaiba

Már gyerekkoromban sem voltam vékony

Mindig gondot okozott a testnevelés óra, a futás. Nem szerettem a nyarat, a rövid ruhákat, pólókat, szoknyákat, rövidnadrágokat. Felnőttként volt olyan időszak, amikor sikerült 55-60 kg között tartani a súlyomat. Akkoriban spinningre jártam, de egy térdműtét miatt abbamaradt. Igazából még akkor sem éreztem jól magam a bőrömben, mert voltak kritikus testrészeim, a hasam, a combom, nem voltam olyan formás, feszes. Volt, amikor próbáltam figyelni az étkezésre, ami abból állt, hogy kevesebbet ettem, de egy idő után, annyira éhes voltam, hogy végül mindent összevissza ettem. Váltott műszakban, hol nappal, hol éjszaka dolgoztam, amitől felborult a szervezetem, az anyagcserém. A mélypont a második gyerek utáni időszakban jött. A kisfiam nagyon hisztis és hasfájós volt. Alig volt időm magamra, egyáltalán nem figyeltem arra, hogy mit eszem. 

Ahogy nőttek a gyerekek, egyre többet szerettek volna programozni, fürdőbe, moziba menni

 Sokkal kevesebbet jártunk el itthonról mint amennyit szerettem volna mert én nem szerettem itthonról kimozdulni, úgy éreztem nincs mit felvennem mert kevés ruhában éreztem jól magam. Még az itthoni medencénkbe se szívesen mentem be, mert szégyelltem magam. Fürdőruhám sem az igazi volt hanem a minél többet takaró volt. Egyre jobban érlelődött bennem, hogy nem szeretném, hogy a családi programokra kihatással legyen és több élményből maradjanak ki ezáltal rosszul érezzék magukat azért, mert én lusta vagyok változtatni. Sokáig kerültem a tükröket, fényképezkedni sem szerettem, vagy kikerültem ezeket a helyzeteket, vagy magam elé állítottam a gyerekeket. Volt egy születésnapi buli, ahol mégis készült rólam egy egész alakos kép. Nem akartam hinni a szememnek, hogy ennyire szembetűnő a plusz felszedett kilók. Ez volt az a pont, amikor elhatároztam, hogy le fogok fogyni. Igaz, hogy soha nem voltam vékony, de nagyon rosszul esett szembesülni vele, hogy ez én vagyok.

Januárban újra mélypontra kerültem, amikor elővettem a nyári ruhákat, megnéztem magam a tükörben és elkeseredve sírás közeli állapotban láttam magam

Az interneten megláttam Nórit, végül elmentem hozzá csoportos órára, azóta is heti háromszor járok. Mellette számolom a kalóriákat, de igyekszem változatosan enni. Fontos szabály, hogy amit meghagy a gyerek, azt nem eszem meg. Korábban sajnáltam kidobni, de az a sok kis falat is sokat számít. Nem csak az alakom változott meg, hanem az energiaszintem, a kedvem is. Régen nem szerettem közösségbe, társaságba menni, nyáron a negyven fokban is hosszúnadrágban nyírtam a füvet. Reggel felkelek és egész nap lendületesen végzem a dolgaim, az oviban és itthon gyermekeim és férjem rendszeresen megjegyzik, hogy milyen csinos, milyen jókedvű vagyok. A családdal is sokkal többet vagyunk a szabadban, járunk bringázni, görkorizni, vagy ha kell, beállok a focizgatni az udvaron…

Korábbi negatív tapasztalatok miatt félve mentem el a csoportos órára, mert azt hittem, hogy ki fognak nézni, mert csak olyanok járnak oda, akiknek tökéletes az alakjuk, bőrük, hajuk, mindenük úgy áll, ahogy kell

Ehhez képest mindenki mosolygott, köszönt, örült nekem. Nagyon befogadó, segítőkész közösségbe csöppentem. Nekem kell az is, hogy itt van, aki irányítson, van, aki vár, aki kijavít, megkérdezi, hogy vagyok, mikor megyek újra. Nekem fontos, hogy amikor fáradt vagyok, akkor ott van Nóri, aki ad egy löketet, megjegyzi, hogy változtam, nyomon követi a súlyomat, a centiket. Olyan ez a hely, mint egy baráti klub. Nem gondoltam, hogy van ilyen, ahol így elfogadnak, támogatnak. Soha nem voltam egy sportolós típus. Én lepődök meg magamon a leginkább, hogy hétről hétre véghez viszem az edzéseket, sőt szeretem és várom az órákat!