Kulturális zűrzavar, talán így is nevezhetném az első napot. Épp csak landolt a gépem Kínából, máris kezdődött a III. IWCC, azaz a nemzetközi vadpontyfogó kupa a Tisza-tavon. Nem volt sok időm akklimatizálódni. Hideg zuhanyként ért a sorsolás, hiszen sikerült pont arra a helyre húzni, ahova tavaly, és akkor nem volt szerencsénk, csupán három értékelhető halat fogtunk. Persze egy év alatt sok minden változik, így, egy frappáns szóviccel élve, a lepényhal megy elöl, a reményhal meg utoljára!
A nulladik nap mindig a tábor építésével kezdődik. A szép, napos időben mindennek sikerült megtalálni a helyét, már csak a reggelt vártam, hogy minél hamarabb vízre kerüljenek a csónakok, és kezdődjön a verseny. A viadal reggelén sajnos beborult az ég, hatalmas szél és nagy hullámok tomboltak, így nem lehetett vízre szállni, hogy kijelöljük a területet, és behúzzuk a szerelékünket.
Fél nap elteltével végre a csónak is vízre került, így ki tudtuk jelölni a pályát, már csak a halra vártunk – szerencsére nem kellett sokat. Nem volt nagy, éppen csak elérte az értékelhető, tíz kiló feletti határt, de máris jobb lett a kedvem.
Főleg annak tudatában, hogy az 55 csapat közül mi fogtuk az ötödik halat. A nap további része kapás nélkül telt, és a szél sem csendesedett.
Kedd reggel van, nincs mese, vízre kell kerüljön a nagyobbik csónak is, mert az éjszaka is kapás nélkül telt, keresni kell a halat. De hiába, ez a nap eredménytelenül zárult – viszont legalább már minden a helyén. Nem volt értelmetlen a sok munka, a harmadik reggel már korán a kapásjelző hangjára ébredtünk, 12 kiló feletti szépséget tarthattunk a kezünkben, és itt még közel sem volt vége a napnak!
Sikerült három szép, mérlegelhető halat is a szákba terelni, így a versenybe beleszámító öt értékelhető halból négy már megvolt, okkal reménykedtünk tehát.
Túl voltunk a verseny felén, a szél még mindig nagyon fújt, csütörtök estére azonban az 5. hal is a bölcsőben volt, ezzel a szektorunkban az 5. helyre kerültünk. Abban szinte biztos voltam, hogy az összetett versenyben nagyon kevés lesz ez a mennyiség, de végül is még hátra van három nap és a hétfő reggel.
Sajnos túl optimista voltam, hiába a hétvége, a halak nem, csak a csapat evett. Egy jó krumplipaprikást készítettem a társaimnak, mindenki jóllakott. Vasárnap jó hangulatban, de azért picit csalódottan kezdtem pakolni, viszont végig ott volt előttem, hogy a verseny reggel nyolcig tart, és két gyönyörű hal még segíthet.
Utolsó reggel egy mondhatni mesés hangra ébredtem, fütyült a kapásjelző, a csónakot csak úgy forgatta a hal, hosszú percekig nem is láttam, mekkora lehet. Gyönyörű volt, egy 18 kilós, mondhatni érintetlen töves.
Sajnos nem javított a csapat helyezésén, mert legalább egy ilyen szépség még kellett volna, de elmondhatom, az eddigi három profi versenyem közül ezt élveztem a legjobban, az pedig külön hízelgő, hogy a halak többsége a csabai kolbász fűszereivel megalkotott bojlira érkezett. Összesítésben a 23. helyen végeztünk. Végig nagyon jó hangulat volt, és bár az átütő eredmény ezúttal elmaradt, már pakolás közben készültünk a következő megmérettetésre, az októberi balatoni versenyre.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.