Három hétig szedegette össze fia személyes tárgyait a tragédia helyszínén, Agócs Anna. A debreceni autóbaleset áldozatának édesanyja azóta is őrzi Attila szemüvegét, CD-jét és kocsijának kisebb darabjait. Az ügyészség a másik kocsi sofőrjét halálos közúti baleset gondatlan okozásával vádolja.
Mázló Attila 2023. január 7-én, hajnalban egy baráti összejövetelről tartott hazafalé Létavértesre autóval, amikor a debreceni, Vágóhíd utcai vasúti felüljárón a Mercedesével belerohant Sz. Patrik. Az ütközés erejét mutatja, hogy Attila járműve totálkárosra tört, a fiatal férfi pedig az ülésével együtt kizuhant a kocsiból. A fegyveres biztonság őrként dolgozó, rendőrnek készülő fiúnak esélye sem volt a baleset túlélésére. Patrik könnyebb sérülést szenvedett a debreceni autóbaleset következtében.
Agócs Anna, az elhunyt fiú édesanyja alig néhány órával a történtek után értesült a tragédiáról a párjával együtt, amikor rendőrök mentek a házukhoz. Az anya és az apa azonnal a helyszínre siettek. A gyászoló nő most a Borsnak beszélt a szörnyű emlékéről.
- A fiam a Hajnal utca felől hajtott fel a hídra ¾ 1 körül. A biciklisávban egy kerékpáros közlekedett, és rendes oldaltávolsággal eltekert a fiam mellett. Két másodperccel később egy hatalmas villanást észlelt, és bekövetkezett a tragédia. Ismerősöktől tudom, hogy az ütközés akkora hanghatással járt, hogy 2 kilométerrel arrébb is felébredtek a lakosok. A kerékpáros utólag meg is köszönte nekem, hogy a fiam megmentette az életét, mert ha Attila nem lett volna ott, Patrik valószínűleg a kerékpárost találta volna telibe – mondta Anna a vasúti hídon állva.
Abban mindenki biztos lehet, hogy Attila nem haladt gyorsan, mindössze 42 km/h-val. Ezt onnan is tudom, hogy a párommal lefotóztuk a kocsi analóg óráját, ami az ütközés pillanatában azonnal megállt
– szögezte le az édesanya.
- Amikor a rendőrök közölték, hogy mi történt, nem akartam nekik elhinni, ezért is indultunk el azonnal. Bíztam benne, hogy ez csak egy rossz álom, de amikor befordultunk a Vágóhíd utcába, már messziről láttuk a piros és a kék villogókat, így rájöttünk, hogy sajnos, amit mondtak nekünk, igaz. Akkor fogott el a kétségbeesés. Reméltem, hogy még elbúcsúzhatok a fiamtól, de amire megérkeztünk, már elvitték a testét. Már csak a vértócsát láttam belőle, és némi maradványát, amit a korlátról szedtem le. Abban a percben azt éreztem, hogy én is meghaltam – emlékezett vissza Anna.
- Képtelen vagyok elfelejteni azt az illatot, ami itt fogadott. A fiam vérének illata az olajéval keveredett. Ezt azóta is úgy nevezem, hogy a halál illata – zokogott Anna, aki azt is pontosan tudja, hol feküdt az elhunyt gyermeke.
A megnéztem a helyszínelők aszfaltjelölését, és fotóit is. Egyszerűen látnom kellett azokat
– magyarázta az édesanya.
- A párommal megálltunk a híd lábánál, pedig itt sorakoztak a rendőrautók. Talán a viselkedésünkből rájöttek, hogy kik vagyunk – mesélte Anna.
A fiam kocsijának leszakadt a teteje, és ennek következtében az utastérből minden kiszóródott, miközben az autó letört darabjai is százfelé repültek. A baleset után három hétig kijártam a hídhoz, hogy a fiam holmijait összeszedhessem. Megtaláltam azt az autóillatosítót, amit Attila tőlem kapott, de összeszedtem a karkötőjét, az óráját, a szemüvege jobb lencséjét és több CD-jét.
Az ügyben várhatóan a hónap végén hoznak ítéletet. Patrikot halált okozó közúti baleset gondatlan okozásával vádolják. Anna felháborítónak tartja a fiatal bíróságon tanúsított magatartását.
-Bocsánatot nem kért, és flegmán viselkedik, mint akinek a szélvédőjére rátapadt egy kisbogár, és nem érti, hogy miért kell a bíróság előtt felelnie.