
Azért nem dolgozunk a munka ünnepén, mert ez a nap hivatott megemlékezni a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokról. A legtöbb ember fejében ez klasszikus „kommunista ünnepként” van számon tartva, de valójában brit, ausztrál és amerikai gyökerei vannak a május 1-jei munka ünnepének.
Egy brit gyártulajdonos, bizonyos Robert Owen még 1817-ben fogalmazta meg és tette közzé a munkások követelését az ipari forradalom alatt. Ezek között szerepelt az is, hogy az akkoriban teljesen szokványos napi 10-16 órás munkaidőt 8 órásra csökkentsék. Ekkor született meg a nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció, nyolc óra pihenés szlogen, amiből anno a Beatrice kisebb módosítással örökzöld slágert csinált. Ez a mozgalom – törvényi szabályozás hiányában - hamar kifulladt, de 1856 áprilisában az ausztráliai Melbourne városában tüntető munkások 8 órás munkaidőre vonatkozó követelése sikeresnek bizonyult. Később 1886. május 1-én, Chicagóban szerveztek sztrájkot a munkás szakszervezetek, amely a Haymarketi zavargás néven vonult be a történelembe, miután anarchisták vegyültek a tüntetők közé, majd bombát dobtak rájuk. 1889-ben ezért a II. Internacionálé megalakulásán, amely a munkásság szervezeteinek nemzetközi egyesülése volt ezt a május 1-jei dátumot választották a szakszervezetek, hogy együtt vonuljanak fel a nyolc órás munkaidő bevezetéséért, illetve a nemzetközi szolidaritás kifejezéséért. Ez nagyban inspirálta a munka ünnepének és a majálisoknak a megszületését. Persze ezek még nem a jól ismert meleg sör, hideg virsli fémjelezte majálisok voltak.
Az alábbi képre kattintva nézheted végig galériánkat, melyből kiderül, hogyan ünnepelték május 1-jét az elmúlt csaknem száz évben.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.