„Én a mai napig Zoli felesége vagyok” – borzasztó dolgokat idézett fel az eltűnt villanyszerelő családtagjaiban az évforduló

– Velünk március 31-én mindig valami rossz történik – kezdte a Borsnak az eltűnt villanyszerelő, Mácsik Zoltán felesége, Márti. Ahogyan az ismeretes, a férfinak 2018. március 31-én veszett nyoma, miután találkozóra hívta egy abdai benzinkútra a vállalkozó É. Imre, hogy kiegyenlítse Zoltán felé a tartozását. Ez volt az utolsó nap, amikor Zoltán találkozott a családjával, ugyanis nyoma veszett. É. Imrét azóta két férfi megölésével gyanúsítják, ugyanis kiderült: nem csak Zoltánnal beszélt meg találkozót, hanem még évekkel előtte egy másik villanyszerelővel, Orlik Vilmossal is, aki szintén nyomtalanul eltűnt. Zoltán családja lapunknak az évfordulóról és annak megpróbáltatásairól mesélt.

– folytatta Márti. 

– Zoli eltűnésekor is a kiskutyánkkal volt a baj, tulajdonképpen most is ez történt. Adri rohant orvosért. Nekünk ez a dátum olyan, mintha el lenne átkozva. Hat év óta először esett úgy a húsvét, mint akkor az eltűnéskor. Már előző nap úgy fekszem le, hogy rossz érzésem van, olyan mintha újra átélnénk az egészet – tette hozzá.

– Igazából tudat alatt, hiszen próbálok nem erre gondolni, de ezt nem lehet csak úgy elfelejteni, ami akkor történt. Én elmentem dolgozni, aminek örültem, mert így ez egy kicsit lekötött. Ám jöttek az időpontok az órák, hogy igen ekkor itt és itt voltunk, ezt csináltuk… Kerestük őt. 

 Nem tudod feldolgozni, mert nincs lezárva, mert nem tudjuk, hogy hol van szegény Zoli – magyarázza az asszony.

A két villanyszerelő holtteste azóta sem került elő, így a családtagok évek óta csak reménykednek. Mácsik Zoltán felesége a mai napig úgy érzi, a férfi vele van, szereti őt és a szép családjukat.

 – meséli.

– Én a jegygyűrűmet a mai napig hordom, mert én a mai napig Zoli felesége vagyok! Én férjezett vagyok, nem váltam el, nem hagytam el, én mellette vagyok, vele élek. Még ha fizikálisan nincs is velem… Én akkor 2018 márciusában nem gondoltam volna, hogy ez fog történni és azt sem gondoltam volna, hogy hat év után ugyanitt fogunk tartani, hogy róla nem tudunk semmit. Mindig abban reménykedem, hogy a következő év elhozza a megnyugvást. Abban, hogy visszakapjuk őt, értem ezt úgy, hogy megtalálják őt, hogy eltudjuk temetni, hogy le tudjuk zárni, mert így csak sírig tartó gyász az, ami van – zárta gondolatait.