67 millióról indul Diana hercegné skarlátvörös estélyije, amiben a magyar elnököt fogadta

Károly koronázásának időpontja egybe esik egy másik, kiemelkedő eseménnyel: 70 évvel ezelőtt, 1952-ben lépett trónra édesanyja, II. Erzsébet. A két historikus történés adta az apropót ahhoz, hogy árverésre bocsátsák Károly első felesége, a szépséges Diana hercegné estélyijét. A ruhadarabot történelmi találkozókon viselte a tragikusan fiatalon, balesetben 1996-ban elhunyt hercegné. Kikiáltási ára 67 millió forintnyi fontról indul, de nem kizárt, hogy ennek duplájáért talál majd gazdára augusztus végén. 

Egy igazi műremek 

A skarlátvörös műremeket Bruce Oldfield tervezte, a ruhakölteményt Diana először 1991-ben a Nagy durranás című film premierjén viselte a londoni Odeonban. Ebben, a finom selyemből készült darabban fogadta az Angliába látogató Göncz Árpádot és feleségét, Zsuzsa asszonyt is, akik szintén a bemutató meghívottjai voltak.

Ezer év és a három nap

Diana kétszer járt Magyarországon, először 1990-ben férjével, Károllyal, majd 1992-ben egyedül érkezett, egy szervezet fővédnökeként. A két alkalommal összesen hat napot töltött nálunk. Mindkét látogatása tartogatott felejthetetlen mozzanatot. 

1990-ben Göncz Árpád és felesége a ferihegyi reptéren várták a brit uralkodói repülőgépet. Göncznek Károlyék voltak az első hivatalos, diplomáciai vendégei, így aztán a hivatalos protokollal nem volt egészen tisztában. Ezért, az akkor még ideiglenes köztársasági elnöki posztot betöltő Göncz rögtön egy őszinte vallomást intézett vendégeihez. Károlyhoz fordulva azt mondta az etikettről: 

- Az ön családja ezer éve csinálja ezt, én három napja!

Ha maga azt tudná...

A másik eset Diana második látogatásán történt, aminek egyik programja egy balett előadás megtekintése volt az Operaházban. Diana a fején a Spencer család diadémjával ült a páholyban, ezt viselte az esküvőjén is. Akkor még nem volt köztudott, de Károllyal már válságban volt a házassága. Göncz később így emlékezett az ott történtekre: 

„Levette a diadémot, mert nyomta hátul a fejét, én pedig megkérdeztem, megfoghatom-e. Igent mondott. Nagyon nehéz, feleltem, mire ő: ’Ha maga azt tudná.’ Ma már értem, hogy nem a fejék valódi súlyára gondolt…”