„Volt, hogy száraz, félig penészes kenyeret ettünk" – D. Tóth Norbert volt állami gondozottként most másoknak segít

D. Tóth Norbert élete során kétszer is állami gondozásba került: egyszer 9 hónaposan, majd 16 évesen. Négyéves korától édesanyjával és öt testvérével élt együtt egy 30 négyzetméteres, apró, összkomfort nélküli házikóban, ahol tanulni is alig tudott. Azóta már hamarosan harmadik diplomáját szerzi meg és rendőrként dolgozik. A fiatal családapa küzdelmes élete egy igazi példa mindazok számára, akik nehéz körülmények között élnek, de szeretnének nagyot álmodni.

Piac takarítástól az egyenruháig és a diplomáig

Norbert korán felismerte, hogy az a családi háttér és gondolkodásmód, ami otthon körül vette eltér attól, amivel el lehet kezdeni egy életet, így kezébe vette saját sorsát. Még csak tizenkét éves volt, amikor általános iskola mellett elkezdett dolgozni.

– kezdte történetét a Metropolnak Norbert, akinek édesanyja nem nézte jó szemmel, hogy tovább akar tanulni a nyolc általános után, így kénytelen volt eljönni otthonról.

– Három napot töltöttem az utcán, amikor végül egy osztálytársam – és akkori szerelmem – édesapja felajánlotta, hogy élhetek a városszélén álló tanyájában. Onnan jártam be a festő suliba, majd később kollégiumba kerültem – folytatta a rendőr, aki kitartó munkával, apró lépésekkel, de egyre közelebb érezte magát az álomhoz, amit elképzelt magának. 16 éves korában, amikor édesanyja elhunyt azonban Norbert ismét állami gondozásba került, hiszen még kiskorú volt. 

– mesélt a lakásotthonokban töltött időszakáról Norbert, aki a szobafestő szakma kitanulása után leérettségizett és beiratkozott a Debreceni Egyetemre, ahol szociálpedagógiából szerzett diplomát. Ekkor tetszett meg neki a rendőr szakma is, és úgy döntött, az egyetem mellett elkezdi a Miskolci Rendvédelmi Technikumot. 

„Olyan elérhetetlennek tűnt, hogy egyszer rendőr legyek, mint a Földről a Hold"

D. Tóth Norbert állami gondozottként sosem gondolta, hogy egyszer rendőr lehet belőle, ahogyan sok más hasonló helyzetben lévő gyermek sem. Ő mégis megcsinálta: elvégezte a rendészeti iskolát, majd először járőrként teljesített szolgálatot és innen lépkedett egyre feljebb, minél több iskolát elvégezve a rendőrség berkein belül. Hamarosan körzeti megbízott lett, később pedig Pesten lett bűnügyi területen vizsgáló, majd kiképző. Ezután szakirányítóknál dolgozott, jelenleg pedig a BRFK Kommunikációs Osztályát erősíti. 

Életútja példaként szolgál minden állami gondozott gyermek számára, amit igyekeznek is eljuttatni minél több otthonba egy országjáró előadással, „Kiállok magamért!" címmel. 

– Az előadás a KV társulat és a Láthatáron Csoport által működik, az ORFK-val szerződésben. A színészek rossz körülmények között és állami gondozásban élő gyerekek életét mutatják be, az egyik karakter pedig egyenesen rólam szól. Az előadás végén mindig felfedjük a nézők előtt, hogy én vagyok az egyik karakter és a gyerekek beszélgethetnek velem, kérdezhetnek engem. Ezt nagyon fontosnak tartom, hiszen így megmutathatom nekik, hogy nincs lehetetlen, és ők is be tudják járni azt az utat, amit én – mondta Norbert, aki mára valóban megvalósította gyermekkori álmát: két gyönyörű kisgyermek édesapja egy szerető feleséggel, akikkel Gödöllőn élnek.

Mindent meg akart adni gyermekeinek, amit ő nélkülözött

Norbert és felesége két gyönyörű kisgyermeket nevelnek, boldog, kiegyensúlyozott családba. Szociális érzékenységüknek hála nevelésük egyik sarokköve a jótékonykodás és a másokon való segítés. 

– árulta el nevelési módszerét az édesapa, aki az anyai és apai minták morzsáit a lakásotthonok nevelőitől tanulta el és építette be szülői hozzáállásába. Bár Norbert édesanyja már nem érhette meg fia sikereit, a rendőr édesapa tudja, hogy figyelemmel kíséri útját és segít neki fentről. Norbert igaz úgy érzi sikerült magának és talán édesanyjának is bizonyítania, gyermekkora kompenzálása egy állandó dolog lesz az életében.