„Soha nem szabad feladni!” – üzent hajléktalan társainak a híd alól albérletbe költöző Gábor

Mindannyian láttuk a posztot az interneten, amelyben beszámoltak Gábor helyzetéről, egész Nagykovácsi elkezdett feljárni hozzá és etetni őt. Úgy terjedt a híre, hogy ő a mosolygós, dolgozó fiatalember. Karácsonykor voltak, akik félreálltak kocsival a hídnál és egy kis szaloncukrot vittek Gábornak, aztán a két ünnep között valaki felajánlott neki egy lakókocsit a lángosossal szemben. Ott élt egy rövid ideig, illetve segített az ottani munkákban. Ezután következett a faház és most az albérlet. Ez azért fontos, mert így lesz lakcímkártyája Gábornak, és ezután az önkormányzat is tud majd segíteni neki. 

Négy évig éltem a híd alatt, arra azonban sosem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire felkarolnak majd engem az emberek. Még most is elérzékenyülök, ha arra gondolok, hogy mennyi kedves ember lakik Nagykovácsiban. Jó érzés volt ezt átélni. Úgy gondolom, hogy biztos nem segítettek volna, hogyha nem törődtem volna semmivel és ittam volna, vagy drogoztam volna. De látták, hogy tisztán tartom a környezetemet, dolgozni akarok és rendezett ember vagyok

A célomat én már elértem! A többi hajléktalantársamnak azt üzenem, hogy soha ne adják fel, legyen bennük kitartás, és ők is elérhetnek ide. Én nem ittam, nem is drogoztam, kitartottam, és így sikerült is a célomat elérnem. Nagyon hálás vagyok minden egyes embernek, aki segített nekem talpra állni