X. Vas Vármegyei Gasztronómiai Fesztivál és Böllérverseny: Ahol kolbászból volt a kerítés

Hajnali visítás A böllér szakma is az egyik eltűnő foglalkozás, faluhelyen is inkább másodállásban csinálják, mert már egyre kevesebben tartanak malacokat. Pedig anno, még a nagyszüleim is neveltek a háznál sertéseket, a családnak és a barátoknak. Sajnos így a disznóvágásból már inkább csak látványosság lett, ezeket a régi, házi disznóvágásokat elevenítik fel Győrváron.

Hajnali hatkor, kezdés. A kispoharak szépen, sorban kirakva a tálalótálcára, és a malacok már érzik a vesztüket, sivítva várják, hogy melyik csapathoz kerülnek.

Családi vágásokon engem csak a disznó hátsó lábához engedtek a fogáskor, mondván az való nekem, mert a mellsőkkel csak táncolnék a jószággal. Volt is benne igazság.

De, az itteni csapatok profik, és az első szúrással kezdetét is veszi a verseny. A zsűri és mindent pontoz, értékel. A megfogástól a pörzsölésen át a bontásig. Nagyon kell sietniük, mert a versenyzők igen gyorsak. Mire én is körbejárok, addigra már a segédek viszik is a csapatok sátrához a ládákat a szakszerűen bontott, darabolt húsokkal.

A versenyzőknek először, resztelt vagy, böllérmájat, kellett bemutatni, bevinni a zsűri sátrába. Délben levest, délután kettőkor disznótoros tálat - pecsenye, sült kolbász és oldalas, véres és májas hurka -, mustrált, értékelt a zsűri.

Szegény zsűritagok, mennyi Bilagitot szedtek be a nap végére?

Nemcsak a ők lettek jól lakatva, hanem a kilátogatok népes tábora is, kicsiktől a nagyokig.

Minden standon jó szívvel kínálták a településre, tájegységre jellemző étkeket, a pogácsától kezdve a kolbászokon át a böllérmájig, káposztáig. És persze az elmaradhatatlan pálinkák.

A jó hangulatról buli zenekar, énekkórus, népdal- nótakör és táncosok gondoskodtak, a telet meg a busók kergették el.

Ha valaki a nap végére szomjas és éhes maradt, akkor vessen magára!

Egy fantasztikus nap volt, jövőre ismét.