A kétéves gyermeket sem kímélte a kikosarazott gyilkológép
Máig nem feledik a szegedeiek városa számos alkalommal írta már be magát országos visszhangot kiváltó bűncselekménnyel a hazai bűntörténelem nagykönyvébe: a móri mészárlás történéseit például évek óta képtelen feldolgozni a közvélemény, most azonban évtizedekkel korábbra, egy 1961-ben történt családirtás idejébe kalauzoljuk az olvasót – melyet az idősebb helyiek máig csak a Paprika utcai gyilkosságként emlegetnek.
1961. május 2-án bejelentés érkezett a szegedi rendőrkapitányságra, miszerint a Paprika utca 58. szám alatt lakó személyekről immáron egy kerek hete senkinek sincs friss információja – voltaképpen így kezdődött a nem mindennapi történet.
Nem adtak életjelet
A helyszínre hamarosan detektívek érkeztek, akik be is hatoltak a kertbe: a postaládán jól látszott, hogy az elmúlt napokban bizony szépen megtelt, hiszen senki sem ürítette ki. A házba lépve persze rögtön meglett a magyarázat: az ingatlanban bomló holttestek bűze csapta meg a nyomozók orrát, a padló pedig csupa vér volt.
A rendőrök négy hullára bukkantak, akiket a szomszédok segítettek azonosítani: a Rozsi-házaspár mellett a velük egy háztartásban élő két asszony, azaz Rozsi János édesanyja, illetve a fiatal Rozsiné húga is elhunyt – sőt, másnap Rozsiék alig két esztendős gyermekének élettelen teste is előkerült a padlásról.
Kapzsisága buktatta le
A nyomozásnál kiderült, hogy a szintén elhalálozott édesanya, Forró Mária egyik régi ismerőse rendezett vérfürdőt, mert odavolt a nő iránt, ám Rozsiné visszautasította, ezért a férfi meggyilkolta őt, majd az egymás után hazaérő családtagokat is lemészárolta, sőt: időközben a család legifjabb tagjával, a kisgyermekkel is végzett.
A tettes után nem kellett sokáig kutatni: a rendőrségen május közepén ugyanis bejelentést tett egy nő, miszerint egyik ismerősén, Vass Gyulán friss fejsérülés nyomaira lett figyelmes. Ráadásul a férfinél olyan órákat látott, amilyenek a Délmagyarországban közzétett felhívásban is szerepeltek – a két tárgy ugyanis a gyilkosság helyszínéről tűnt el.
Falaztak neki, de hiába
Vass Gyula megtermett, erőszakra hajlamos, és nem mellesleg visszaeső bűnöző volt, mindehhez labilis idegállapot jellemezte: bűntette előtt még sikertelen öngyilkossági kísérlete is volt. 1956-ban elhagyta Magyarországot, ahová két év múlva tért vissza. Mikor őrizetbe vették, kezdetben azt állította, fejsérülését támadás okozta. Alibijét felesége biztosította, ám miután a férfi meglátta a gyilkosság helyszínén készített fényképeket, azonnal beismerő vallomást tett.
Vasst a gyilkosságokért halálra ítélték, majd ki is végezték holttestét pedig jelöletlen sírba helyezték.
