"Felhívtak az orvosok és közölték: 4 hetem van hátra" - a kétgyermekes édesanya megrázó vallomást tett

Irene Cooper lánya 8 éves kora óta rákkal küzd. Irene elárulta, rettegett, hogy sosem láthatja a lányát vezetni, félt, hogy nem éli meg, hogy saját lakásba költözzön, elinduljon az élete. Miután a betegség miatt újra kellett tanulnia járni, elhatározta, hogy halála előtt teljesíti élete álmát: lakókocsival bejárja az Egyesült Királyságot. Most azonban versenyt fut az idővel, ugyanis össze kell gyűjtenie az utazásra a pénzt, valamint találnia kell egy autót is.

Irene-nél először 2012 februárjában diagnosztizáltak 4. stádiumban lévő mellrákot. Számos kemoterápia és sugárkezelés után az orvosok 2015-ben azt mondták neki, sikerült megbirkóznia a kórral és győzött. Öt évvel később, 2020 februárjában a kétgyermekes édesanya megsemmisítő hírt kapott.

"Felhívott az orvos és azt mondta, visszatért a rák, de most a csontjaimat támadta meg. Mindössze 4 hetem van hátra" - emlékezett vissza az asszony. A kezdeti sokk és elkeseredés után erőt vett magán és megfogadta, küzdeni fog. Most, két évvel később még mindig él, bár az állapota rohamosan romlik.

A Covid miatti elzárás különösen nehéz volt a számára. Mint mondta, a fájdalmak miatt csak feküdni bírt, alig hagyta el az ágyat. A családtagjai csak félve látogatták és senkit nem engedtek be a lakásba. "Tudták, hogy akár végzetes is lehet számomra a találkozó. "

"Nem gondoltam, hogy ilyen hamar véget ér az életem. Azt hittem, majd szépen megöregszem, a gyerekeim felnőnek, világot láthatok. De már csak kevés időm van, így most kell tapasztalatokat, élményeket gyűjtenem, amíg lehet".

Irene gyanította, hogy 2018-ban ismét valami baj van vele, amikor elkezdett elviselhetetlenül fájni a háta. Csak két évvel később egy csontvizsgálat erősítette meg, hogy Irene nemcsak terminális csontrákban szenved, hanem a rák kiszabadult a csontokból, és a gerincvelő köré tekeredett.

Az orvosok azt mondták Irene-nek, hogy éppen időben diagnosztizálták – csak pár nap választotta el attól, hogy a gerincvelője elpattanjon és nyaktól lefelé megbénuljon. Irene nem csüggedt, és arra összpontosított, hogy újra megtanuljon járni.

Kezdetben csak néhány métert tudott megtenni egy sétabot segítségével, de a következő hónapokban lemondott a segédeszközökről, és talpra állt.

"Négy napig mozdulatlanul kellett feküdnöm, mert akár egy kis mozgás is az életembe kerülhetett volna. Szörnyű volt".

Az asszony azt mondta, érzi, hogy egyre inkább leépül, így nincs vesztegetni való ideje, ki akarja élvezni a hátralévő idejét. Adománygyűjtésbe kezdett, hogy bejárhassa az Egyesült Királyságot a lakókocsival. Reméli, hogy sikerül még beteljesítenie ezt az álmát.