Jeges vízbe ejtette barátját Erdei Zsolt

Hideg víz, meleg helyzet

Bár már 20 éve történt, sosem felejti el azt a téli pecát Erdei Zsolt, amikor beleejtette barátját a jeges tóba.

– Egy nagyobb társasággal kitaláltuk, hogy a téli mínuszokban is elmegyünk egyet horgászni. Szép számmal fogdostuk a pontyokat, amikor beszakadt a szerelékem, de az úszó nem merült el, körülbelül két méterre volt a parttól. Ekkor felajánlotta a nagydarab, körülbelül 110-120 kilós barátom, aki már nem volt túl szomjas, hogy megmenti a szerelékemet – kezdte a Borsnak a történetet a világbajnok bokszoló. – Persze, nem érte el a merítőháló segítségével sem, ezért megkért: fogjam meg a kezét, hogy jobban be tudjon hajolni. Így is tettem, de olyan nehéz volt, hogy a jeges talajon együtt kezdtünk belecsúszni a vízbe. Mivel én nem akartam a nulla fok körüli tóban fürdeni, ezért elengedtem a kezét, ő pedig hatalmasat csobbant. Szerencsétlenségére hirtelen mélyült a víz, így azonnal elmerült, így az úszóm helyett őt kellett kihúznunk a tóból. Mondanom sem kell, nem volt túl boldog, de szerencsére volt bőven váltóruhánk, így nem fázott meg, és a horgászatot is folytatni tudtuk, bár a peca végéig engem szidott.

Cápák helyett rosszullét

Az olimpiai bajnok birkózó, Lőrincz Viktor nagy álma volt, hogy egyszer kipróbálja a tengeri horgászatot, ám arra nem volt felkészülve, mi vár rá a hajón.

– Dominikán voltam a feleségemmel nászúton. Már jó előre elterveztük, ha kint leszünk, elmegyünk tengeri szörnyekre vadászni. Ám ami ott jött, arra álmomban sem gondoltam. Kétméteres hullámok dobálták a hajónkat. A négyórásra tervezett túra első 10 percében már rosszul lettem, utána 3,5 óra hányás következett. Ennél romantikusabb nászutat el sem tudtam képzelni, mint életem nőjével egyszerre rókázni a festői Dominikán – fogalmazott lapunknak Viktor. – A java viszont ezután következett. Négy horgász indult útnak, és felváltva pecáztunk, persze mindenki fogott halat, csak én nem. Szóval, teljesen legyengülve, émelygő gyomorral, hal nélkül térhettem vissza a partra. Ekkor megfogadtam, soha többet nem horgászom tengeren.

Csuka a színházban

A Jászai Mari-díjas színész, Csőre Gábor szenvedélyes pecás. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy még előadás közben is kiugrik néha pergetni. Egyszer pedig fogását is elvitte a színházba.

– Mindig tartok a kocsimban egy horgászbotot és egy kis táska csalit, mert sosem tudhatom, mikor tör rám a vágy egy pecára – mondta a Borsnak Csőre. – A Szegedi Nemzeti Színházban mutattuk be a Játék a kastélyban című darabot. És mivel én csak a végén szerepeltem benne, ezért két óráig nem volt semmi dolgom. A Tiszára nagyon ritkán jutok el. Úgy döntöttem, hasznosan töltöm el az időt. Kislattyogtam hát a partra, és szinte azonnal fogtam egy süllőt és egy balint. Az előadás után nagy boldogan meséltem az élményeimet a színésztársamnak, Benedek Miklósnak, aki nem hitte el, hogy a teátrumtól 500 méterre fogdosom a halakat. Így az esti be mutató alatt ismételten leballagtam a folyópartra, ahol újra sikerrel jártam, egy gyönyörű csukát zsákmányoltam. Bevittem a színházba, be tettem a zuhanyzóba, majd a darab végén megmutattam a fogásom Miklósnak. Mondanom sem kell, leesett az álla.