Tóth Gabi megrázó vallomása

Tóth Gabit sokan amiatt támadták, hogy korábbi szereplései során nem tett tanúbizonyságot a vallásosságáról, és ezért néhányan úgy vélték, hogy nem ő a legmegfelelőbb a Ferenc pápa előtti éneklésre.

Az elmúlt időszakban sok kommentelő hadjáratot indított Tóth Gabi ellen 

Kár volna tagadnom, hogy fájtak a rosszindulatú megjegyzések, egyszerűen azért, mert nekem soha eszembe sem jutna bántani valakit, akit nem ismerek vagy akivel nem értek egyet. Azt már tinédzserkoromban megtanultam, hogy nem szabad kommenteket olvasgatni, ennek ellenére néhány mégis eljut hozzám. Ez fizikailag és mentálisan is megvisel. Torokgyulladásom lett, ágynak estem, és bár próbáltam, nem mindig tudtam a könnyeimet elrejteni a kislányom, Hannaróza elől. Anyaként azonban már másként élem meg a bántásokat, nem engedhetem meg magamnak, hogy összeomoljak. A kislányom születése sok mindenben megváltoztatott, általa találtam vissza a gyökereimhez, és már bátran felvállalom az elveimet. De nem mindig volt ez így. - mondta el az énekesnő. 

Hogyan teltek a kamaszévei ismert énekesnőként? Nem lehetett könnyű, hogy egyik pillanatról a másikra az egész ország megismerte a nevét.

Azt hittem, mindenki, aki kedves velem, az biztosan jót is akar nekem. Hamarosan rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van. Bekerültem egy őrült körforgásba, amiből nem volt kiút, így sodródtam az árral. Pánikbeteg lettem, menedzserek garmada használt ki anyagilag, és egy olyan karaktert erőltettek rám, amivel nem tudtam azonosulni - tette hozzá Tóth Gabi.

Sokan pontosan azt róják fel, hogyan válhatott a vadóc rockerlányból népies hangzású zenét éneklő, konzervatív fiatal nő.

Ez fáj a legjobban, hiszen a helyzet egyértelmű: az ember, ahogy idősebb lesz, egyre ta­pasztaltabbá, bölcsebbé válik. Persze most, túl a harmincon nem az a nagyszájú tini vagyok, aki tizenhat éve voltam. Az em­berek többsége nem olyan felnőttként, mint kamaszként. Számos csalódás, pofon kellett, hogy visszataláljak ahhoz a Tóth Gabihoz, aki igazából vagyok. Ahhoz a világhoz, ami igazán közel áll hozzám. Ezt az embert látja ma a közönség, ez vagyok én. 

Úgy érti, hogy önhöz közel álló embereket veszített el azért, mert rátalált az igazi énjére, és felvállalta azt?

Nagyon sokan lemorzsolódtak, de nem bánom, és nem is haragszom rájuk. Érdekes, mert bár ez egy felszabadító és egyben fájdalmas felismerés volt, elkezdett egyre inkább pozitív irányt venni az életem.