Pucér harmatfürdő segít párt találni

Krónikák szerint nem csak az emberi lakóteret díszítették fel, nem feledkeztek meg az álla­tokról sem: az istállókat, csűröket ugyanúgy kicicomázták, sőt a tehenek szarvára is jutott a virágkoszorúból. A tehenek feldíszítése nemcsak az ünnepet jelezte, hanem hitük szerint az állatállomány gyarapodását is segítette. A díszként szolgált ágakat és leveleket Szentmihálykor (szeptember 29-én) az állatokkal etették meg. A tehenek szarvát díszítő koszorúkat is félretették, ezt a frissen ellett teheneknek adták.

Sajtkészítés jelentése

Az állatok feldíszítése minden bizonnyal a régi, nyár eleji pásztorünnepek hagyományának folytatása volt. Ezeken az ünnepeken fontos szerepük volt a tejből készült ételeknek, tejtermékeknek, amelyek a szentiváni étkezésnek is jelentős részét alkották. Minden házban készítettek sajtot az ünnepre. Ha az eladósorban lévő lány ké­szítette a sajtot, a férfiak az ő há­ziasszonyi felkészültségét is vizsgáztathatták, a sajtkóstolásnál pedig azt is megtudták, fukar-e vagy sem, szívesen kínálta-e a „terméket”, vagy spórolt vele.

Szerelmi bűbáj

A Szent Iván-éj a szerelmi va­rázslások ideje is volt. Legendák szerint a férjhez menni kívánó lányok pucéran meghemperegtek a fiús házak rozsföldjén, hogy a harmat a bőrükre tapadjon. Úgy vélték, hogy ettől a fiú szíve szerelemre lobban irántuk. Mások harmatcseppeket gyűjtöttek kendőjükbe, ezzel törölték le arcukat, mert szépítő hatást tulajdonítottak az ilyen nedves kendőnek. A Szent Iván-éji harmat egyébként is mindenféle bőrbetegséget gyógyított, ha az illető meztelenül meghempergett a mezőn. Az efféle előkészületek után több módja is volt annak, hogy ál­mukban megláthassák a jövendőbelijüket: a párna alá négylevelű lóherét, hét különböző virágból kötött csokrot, rézpénzt, zsoltároskönyvet tettek, vagy pedig a zoknit kifordítva húzták a bal lábukra. A szauna-kultúrájukról ismert népeknél az is megláthatta jövendőbelijét, aki éjfélkor háromszor megkerülte a szaunát, majd bekukucskált az ablakán.

William Shakespeare Szentivánéji álom című műve a legismertebb irodalmi alkotás a csodákkal teli éjszakáról.

Almát a tűzbe!

Szent Iván éjjelén sok helyen dobáltak gyümölcsöt a tűzbe azért, hogy a korán elhunyt gyermekek védelmezőjüktől, Keresztelő Szent Jánostól gyümölcsöt kaphassanak a mennyben. Baranya megyében a sírokra tettek sült almát, míg Csongrád megyében úgy hitték, hogy a tűzbe dobott alma édes ízét az elhunyt rokonok is megízlelhetik.