Kitalálja, mi az, ami a maszkmentességnél is jobban hiányzott a magyaroknak?

Fél év bezártság és megszorító intézkedések után a napokban elértük az ötmilliomodik beoltottat. Ezzel nem csak a járvány leküzdése felé tettünk hatalmas lépést, hanem a szigorú járványügyi szabályok nagy részét is magunk mögött hagyhattuk, és régi életünk nagy részét is visszakaptuk.

A Bors megkérdezte olvasóit, mi hiányzott nekik legjobban az elmúlt időszakban, melyre a legtöbben határozottan azt felelték: az utazás, legyen az akár kül-, akár belföldi. 

utazás mindenek felett

Ildikó például elmondta, hogy annyira vágyott az utazásra, hogy a lezárások ideje alatt is több repülőjegyet vásárolt: 

Tudom, totális ostobaság volt, mert mind elbuktam őket, de mintha elborult volna az agyam az év eleje felé, több repülőjegyet is vettem, abban a reményben, hogy hátha– mesélte a 32 éves nő, aki most már teljes léleknyugalommal vásárolt repjegyet. 

– Ahogy megérkeztek az enyhítésről szóló hírek, rögtön foglaltam, jövő hét elején indulok Spanyolországba – mondta hatalmas mosollyal.

Így tett Roland is, aki egyszerre három jegyet vásárolt. 

– Annyi szabadságom halmozódott fel a vírus alatt, hogy három hosszabb részletben a fél nyarat ki tudtam venni, szerencsére el tudtuk osztani a kollégákkal. Azonnal vettem három jegyet, egyet Rómába, egyet Barcelonába, egyet pedig Athénba – mondta.

Lillát az sem érdekli, ha az egész megtakarítását tesztekre kell költeni, utazni akar: 

–Tudom, hogy az igazolvány ellenére ki- és befelé is tesztelni kell, de nem érdekel az sem, ha két hétig nem eszek ezután, csak repülhessek. Már megvan a jegyem Ciprusra – mesélte lelkesen. 

Boldogan, maszk nélkül

Mondanunk sem kell, hogy a maszk elhagyása volt a másik nagy örömforrás, sok olvasónknak az arc szabadsága hiányzott a leginkább. 

– Hétfőn mintha tilosban járnék, úgy léptem ki az utcára maszk nélkül – nevetett Andor.Aztán délután az ebédem is kint, a szabadban ettem meg, és maszk nélkül sétálgattam. Nem érdekelt a szél sem– mondta.

Zoli már számolta a perceket.

– Alig vártam, hogy végre ne arcnélküli embereket lássak az utcán. Furcsa is volt, hogy nem csak a szemét látom mindekinek. Egy a baj, hogy ásításnál megint emlékeztetni kell magam, hogy tegyem a szám elé a kezem – vigorgott a férfi. 

A Nagyival is beülhettünk az étterembe 

A dobogó harmadik fokára természetesen a szabad programok, az éttermezés és a mozizás került, legfőképpen pedig az, hogy olvasóink végre szabadon megölelhetik rég nem látott, idős szeretteiket.

– Mióta megnyitottak a helyek, szerintem egy ebédem sem költöttem el otthon. Jó ideig nem akarok otthon, a kocsimban bénázva vagy a munkahelyi lépcsőfordulóban enni – szögezte le Anna.

Botondéknál egymást érik a beülős és a családi programok: 

– Nem akarok túlozni, de szerintem a nyitás óta szinte nem voltam otthon, annyi a program - mesélte lelkesen.

– Hol a barátaimmal ülünk be valahova, hol kint töltjük az időt. De a legjobb az volt, amikor a nagyszüleim előtt megálltam kocsival, megölelhettem őket, és együtt ültünk be vacsorázni. A nagyim – és bevallom, hogy én is – megkönnyezte a pillanatot. Felbecsülhetetlenül jó volt – mosolygott az egyetemista fiatal.