„Ha beszélek, össze-vissza vernek” – Drogmámorban úszik a borsodi település, a helyiek tehetetlenek

Éva és Tibor hazavárja gyermekét a kórházból. Az apát életveszélyt okozó testi sértéssel gyanúsítják. A fia, Olivér korábban serényen dolgozott egy jobb élet reményében, de három évvel ezelőtt egy ismerőse bevezette a dizájnerdrogok világába. A fiú ezzel elindult a lejtőn. A szer hatása alatt öbbször is agresszív volt a szeretteivel, de az sem sokat segített rajta, amikor az elvonási tünetek jelentkeztek. A család próbált hatni a fiúra, hogy térjen észhez, de ő nem kívánta a drogmentes életet választani.

A fiú mindkét szülője dolgozik. Édesanyja a helyi önkormányzat megbecsült takarítója, apja pedig több helyen is teszi a dolgát, hogy előbbre jussanak. Érthető, hogy apja nem arra szánja jövedelmét, hogy gyermeke az öntudatlanságig kiüsse magát, vagy akár zombivá válva üvegeket törjön a családi otthonban, rosszabb esetben az utcán kötekedjen ismerősökkel és ismeretlenekkel.

Aznap Olivér ismét pénzt kért Tibortól, ám az apa már ezt az állapotot nem bírta tovább. Veszekedni kezdtek, végül az apa kezébe kés került és bekövetkezett a szúrás...

Ha beszélek, össze-vissza vernek!

Olivér húga a Borsnak elmondta: jól tudják, hogy kik terjesztik az új pszichoaktív szereket a környéken, de a hatóság sem nagyon tud mit kezdeni velük.
A legjobb az lenne, ha eltűnnének innen ezek az emberek! Ők jól élnek a kuncsaftjaikból, és nem érdekli őket, hogy mások életét tönkreteszik

– magyarázta a fiatal lány, aki bízik benne: az, hogy kis híján tragédia történt, végre jobb belátásra bírja a fivérét. A fiú jelenleg is kórházban van, ahol nem jut hozzá a herbáldrogokhoz.

A borsodi Köröm községben mindenki hallott a családi drámáról.

– Mondok én magának valamit, ha a nevemet meg sem kérdezi! Legyen annyi elég, hogy azért nem nyilatkozom bővebben, mert nem szeretnék veszélybe kerülni! Ezek az emberek semmitől sem riadnak vissza! Ha beszélek, össze-vissza vernek! Hangsúlyozom, nem Olivér családjától kell tartanom! Ők becsületes emberek! Azok viszont, akiktől Oli beszerzi a műfüvet, komoly emberek! – fogalmazott egy fiatal körömi férfi.

Felbőszült hordaként rontanak végig

Egy idősebb asszony kinyilvánította: a szegénysoron nagyon sok fiatal él az olcsó drogokkal.

Szívják magukba ezt a szemetet, és azt sem tudják, hogy pontosan mit! Van, hogy csapatostul, mint egy felbőszült horda rontanak végig az utcákon, és kövekkel dobálják az ablakokat, esetleg kocsikat rugdosnak!

A múltkor agyonvertek egy kismacskát, szólni persze senki nem mert – mesélte Gabika, és hozzátette: hiába jelezte a helyi rendőröknek a drogproblémát, az egyenruhások nem tudnak mit tenni.

– Azt mondják, hogy a rengeteg dizájnerdrog létezik még több fantázianéven. Ráadásul az anyagok szerkezetét állandóan változtatgatják, és mire egy adott szer felkerülne a tiltólistára, máris megjelenik a piacon az új. A rendeletek alkotói egyszerűen képtelenek lépést tartani a bűnözőkkel – mérgelődött.

Céltalanság vezet a droghoz

A posta előtt egy-két óvodás gyermekével sétáló apával elegyedtünk szóba.

– Nagy baj, ha a fiatalok céltalanul élnek. Leginkább akkor kapnak rá az olcsó élvezetekre. Bármennyire is szomorú, gyakran látni egészen fiatal gyerekeket, ahogy a parkos részen bandába tömörülve adják körbe a füstölgő rudacskákat. Vannak, akik a szüleik kifejezett hozzájárulásával tépnek be rendszeresen! Vagy még rosszabb! Együtt szívnak a szüleikkel. Annyiban merül ki a családi életük, hogy megveszik a 300 forintos növénydarálékot, és együtt révülnek!

A bika nekem nem jött be

Az iskola közelében három baráttal beszélgethettünk. A nevüket persze ők sem kívánták elárulni, de arról szívesen beszéltek, mennyi idő alatt tudnának beszerezni olcsó drogot.

– Egy telefonhívás is elég, és máris mehetünk vásárolni! Sokan árulnak erre ilyesmiket, de idegenekkel nem állnak szóba! Van, hogy minket kérnek meg, hogy vigyünk el egy csomagot a szomszéd faluba, akkor ingyen kapunk egy adagot. Ezzel jól járunk. Minek sietnénk haza? A házunkban nincs fűtés, alig van kaja, de ha be vagyunk szívva, máshogy látjuk a világot. Akkor nem gondolkodunk, csak ellazulunk – érvelt egy 14 éves fiú.

Tudni kell persze, ki a jó gyerek, és kitől szabad bármit is venni. A bika nekem nem jött be, attól rosszul voltam. Vannak, akik azt tolják

– árulta el.