Miért pont a Göncölszekér világít az égbolton?

Miért pont a Göncölszekér világít az égbolton?

csillagászat
PUBLIKÁLÁS: 2020. november 22. 16:00
Amikor még nem ismerték a GPS navigációs rendszert, sőt még a térképet és az iránytűt sem, az embereknek akkor is el kellett jutniuk egyikről egy másik ismeretlen helyre. A tájékozódáshoz pedig különböző segítséget vettek igénybe, éjjel például a csillagos eget.
Bors

Éjszakai világító iránytű

Az éjszakai sötétségben a leleményesebbek már több ezer évvel ezelőtt is az állandóan kéznél, pontosabban a fejük felett lévő égbolthoz fordultak segítségért. Hogy könnyebb legyen a csillagok közti eligazodás, az egymáshoz közeli, fényesebb csillagcsoportokat – képzelőerejüktől függően –, személyekhez, vagy állatokhoz, tárgyakhoz ha­sonlítot­ták. Ez a csillagkép, vagy la­tin eredetű szóval konstelláció. Egyes csillagképeken belül előfordulnak önálló névvel rendelkező csoportosulások: ezeket csillagalakzatoknak, idegen szóval aszterizmusoknak nevezzük.

Minden népnek megvoltak és vannak a saját csillagképei, természetesen a magyaroknak is. A csillagképek elnevezése őseink gondolkodását, hiedelmeit tükrözi. A technika és a csillagászat fejlődése lehetővé tette úgynevezett csillagtérképek készítését, amelyek segítségével beazonosíthatóak a csillagképek, ám az elnevezésük eredete kevésbé ismert. A ma használatos és hivatalosan elfogadott 88 csillagkép felének az elnevezése az antik görög kultúráig nyúlik vissza. 

A Nagy Medve mítosza

A csillagos eget szemlélve sokakban már gyerekkorban megragadt a Göncölszekér elnevezés, elsősorban különössége miatt. A hivatalos nevén Nagy Göncölnek nevezett csillaghalmaz azonban nem hivatalos csillagkép, hanem a Nagy Medve konstelláció része – vagyis a szekér a medvében található: a szekér a medve hátát alkotja, az alatta lévő halványan derengő csillagok az állat lábai, míg a szekér mögötti háromszög a feje, a szekérrúd pedig jobb híján a medve lompos farka. És, hogy honnan származik az elnevezés? Számtalan variációja van az eredetének. A mitológia szerint Zeusz elcsábította Kallisztó nimfát, azonban a félrelépés kitudódott, és Héra, a dühös feleség bosszúból medvévé változtatta Kallisztót. Az érdekes alakzatot az ősi Babilonban „teherhordó-szekérnek”, az egyiptomi asztrológiában „ökörcomb” névvel jelölték. A rómaiaknál pedig „hét ökör” volt, amelyek az égboltot vontatták. A magyarországi Göncölszekér elnevezést is többféleképpen magyarázták. A legenda szerint Göncöl egy jótékony táltos volt, aki az embereket gyógyította. Gyógyító útján egyszer eltörött a szekere rúdja, ám hiába kérte az embereket, azok nem segítettek megjavítani, ezért mérgében elhajtott, egészen az égboltig, és sosem tért vissza az őt cserben hagyók közé. Érdekesség, hogy a néprajzkutatók is feljegyeztek egy magyarázatot Vencel szekerére, egy részeg gazda egyszer hazafelé tartott, ám a felesége haragjában úgy az égbe kívánta őt, hogy „felátkozta” szekerével az égboltra.

A Fiastyúk és csibéi

Közkedvelt csillagkép az egy nagy fényes, és több apró csillagból álló Fiastyúk. A monda szerint egy tündér szélanyótól ajándékba kapott egy aranytyúkot hat csibével, és mivel ezek segítettek neki megtalálni a kedvesét, hálából az égbolton helyezte el őket, hogy mindenki láthassa a jótevőket. A Fiastyúkot Fagyhozó csillagnak is nevezik, mert amikor már kora este látható az égen, akkor közeleg a tél. Mivel a rengeteg csillag között könnyű volt megtalálni a Fiastyúkot, s igazodni lehetett hozzá az út során, ezért útmutató csillagnak is használták. Egy Mátyás királyról szóló regében Kampó táltos, aki Mátyás elveszett lovát kereste, eltévedt a sötétben, és az égből alászálló Fiastyúk igazította útba. A csillagkép neve egyes vidékeken Csirkéstyúk, Fiascsillag, Tyúk a csirkékkel. Egy mondás is megörökítette ezt a csillagképet: a kevély, beképzelt emberekre szokták mondani, hogy: Azt hiszi, hogy ő ültette a Fiastyúkot.

Versbe szedve

A csillagképek több művészt is megihlettek, Reményik Sándor költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja például így írt A Göncöl szekerén című 1919-es versében:

Derült az este, csendes, csillagos.

Túl minden szenvedélyen, lázon,

Én a Göncölszekerén kocsikázom,

Ott, ahol ember embert nem tapos.

A derekaljam: széna, illatos, (…)

A Göncölszekér biztosan halad,

Rúdja nem törik, fékje nem szakad,

El nem ragadja semmi;

Ó jó itt fenn az örök bolt alatt,

Az örök szénás-szekeren pihenni.

Google News Borsonline
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.