Aktuális

Túlélő tipp karantén idejére: Meneküljön a könyvek misztikus világába!

Füredi

Létrehozva: 2020.04.19.

A mondás szerint a könyv a legjobb barát, hiszen velünk lehet, hozzá fordulhatunk, ha unatkozunk, a segítségével mesés tájakra juthatunk el, érdekes embereket ismerhetünk meg. Az olvasás szerepe különösen felértékelődik a  bezártság idején.

Az olvasás fontosságát az UNESCO azzal ismerte el, hogy 1965-től szeptember 8. az olvasás és az írás, valamint az analfabétizmus elleni küzdelem nemzetközi napja. A világnap célja, hogy felhívják az emberek figyelmét az írás, olvasás készségének fontosságára, és hogy deklarálják: az írni és olvasni tudás alapvető emberi jog, a tanulás alapköve. Kiemelik, hogy az olvasás nemcsak a tanuláshoz szükséges, hanem kellemes időtöltés is: kikapcsolódás, amelynek során fejlődik az ember szókincse, memóriája, kreativitása. Egyszerre hat a képzeletre és az érzelmekre is.

A betűk története

Az írás és az olvasás nem létezhet egymás nélkül, hiszen, ha nincs semmi leír­va, nincs is mit elolvasni, „megfejteni”.

A megfejteni szó jelzi azt a tényt, hogy a betűk egykor képekből alakultak ki, a betűírás egyik őse az egyiptomi képírás. Egyszerűen fogalmazva, a képek tartalmának első betűje, illetve hangja lett a kép értelmezéséből a lényeg, vagyis a kép már azt a bizonyos hangot jelentette. 

Az Európában használt, hangokat jelölő (szakszóval: fonologikus) írás előtt három jelentős nagy írásrendszer alakult ki: a mezopotámiai ékírás, az egyiptomi hieroglifikus és a ma is használt kínai ideografikus-logografikus írás. Mindegyik a rajzból alakult ki, és bár igen sikeresnek bizonyultak, hiszen több ezer éven át voltak, illetve vannak még ma is használatban, nehéz az elsajátításuk, megtanulásuk. A nyugati világban használt írás gyors elterjedése annak (is) volt köszönhető, hogy mindössze húszegynéhány, egyszerűnek nevezhető karakterből áll, ellentétben mondjuk a kínaiak által használt, számunkra műalkotásnak tűnő „ábrákkal”.

Ökörbetű

Föníciában és a Földközi-tenger keleti partjain eleinte a fontosabb szavak leegyszerűsített képéből (mai szóval: piktogramjából) rakták össze a szöveget, hasonlóan a korabeli és már sokkal régebb óta használt egyiptomi hieroglifákhoz. Jelentős, korszakos újításuk az volt, hogy a szó első hangjára lefoglalták a piktogram képét, de a betű neveként megőrizték a szót. Például az „a” hang neve az „ökör” jelentésű óhéber „alef”, piktogramja egy stilizált ökör­fej, amelyből idővel a görög „alfa”, majd a latin „A” betű alakult ki.

A magyar ABC első betűje az „a”, tehát a föníciai alef-ből származtatható, ami ök­röt jelent.  

Varázslatos szimbolika

Kézírásunkat a grafológia tudománya vizsgálja, és a betűk, a sorok és a szöveg elrendezéséből következtet egyéniségünkre. A grafológia ugyanolyan nehéz és összetett tudomány, mint amilyen bonyolult „szerkezet” maga az ember. A betűszimbolika a grafológiának az a része, amely kevésbé tudományos, és a nem szakemberek, a laikusok számára is könnyen értelmezhető.  

Varázslatos, misztikus világba vezet el minket a betűszimbolika ősi értelmezése, melybe olykor bevonták a térszimbolikát is. Az így kialakult nézetek szerint pél­dául, ha az egyes betűk felfelé nyúlnak, az jelentheti az éghez, az Istenhez való közeledés vágyát, de jelentheti a szellemiség fontosságát, a tudás iránti vágyat, vagy az eszmék, eszmeiség, az erkölcsiség felé törekedést.

Érdekesség például, hogy az „f” a férfi betűje a grafológiában. Férfiak kézírásában azt mutatja, hogy a betű le­írója mennyire éli meg férfiúi identitását, a nőknél pedig azt, hogy az illetőnek milyen a férfiakhoz való viszonya.  Az „i” a kontroll és önkontroll betűje: „Felteszi az i-re a pontot”, ami valaminek a befejezésére, emellett az önértékelés és a véleménynyilvánítás képességére is utal. Az „r” a karrier betűje. A hiányjelre hasonlító, szétnyíló „r” betű a munkahelyi előrehaladás, az önmegvalósítás hiányérzetét tükrözi.

Az „sz” olyan páros betű, amit a munkatársi kapcsolatok betűjeként tart számon a grafológia. Ebből az „s” a kézírás készítőjét, a „z” pedig a kollégákat mutatja, és a kettő viszonyából következtetni lehet arra, hogy mennyire tudnak együtt dolgozni, milyen érvényesülési viszony van közöttük. A „t” a vezetői készség és az uralkodási igény mértékét jelzi. Az áthúzás nyomatéka az akaraterőt, míg formája a vezetési stílust tükrözi. A „v” a kötődéseket jelző betű. A szűk vagy hiányjel alakú, a többi betűhöz nem kapcsolódó „v” a kapcsolatoktól elzárkózó, magányos embert jelez.

Gondolatok az olvasásról

Az az ember, aki nem olvas könyvet, semmiben sem különbözik attól az embertől, aki nem tud olvasni. (Mark Twain)

Az ostoba egy jó könyvet sem ismer; az okos egy rosszat sem. (Denis Diderot)

Olvasni gondolkodás nélkül zavarossá tehet, gondolkodni olvasás nélkül tévútra vezethet. (Szent Bernát)

Olvasónak lenni annyit jelent, hogy sosem leszel magányos és soha nem fogsz unatkozni. (Joanne Harris)

Az olvasás segít élni, életben maradni, növeli az empátiát, a másik ember és a világ megértését. (Vekerdy Tamás)

Az olyan ember, aki könyvet olvas, soha sincs egyedül. (Carlo Goldoni)

Még egy kis fűszer jöhet? Iratkozzon fel a Bors-hírlevélre!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Ingatlanbazar.hu - Gyors. Okos. Országos
-

További cikkek