Túlélő tipp karantén idejére: Meneküljön a könyvek misztikus világába!

Az olvasás fontosságát az UNESCO azzal ismerte el, hogy 1965-től szeptember 8. az olvasás és az írás, valamint az analfabétizmus elleni küzdelem nemzetközi napja. A világnap célja, hogy felhívják az emberek figyelmét az írás, olvasás készségének fontosságára, és hogy deklarálják: az írni és olvasni tudás alapvető emberi jog, a tanulás alapköve. Kiemelik, hogy az olvasás nemcsak a tanuláshoz szükséges, hanem kellemes időtöltés is: kikapcsolódás, amelynek során fejlődik az ember szókincse, memóriája, kreativitása. Egyszerre hat a képzeletre és az érzelmekre is.

A betűk története

Az írás és az olvasás nem létezhet egymás nélkül, hiszen, ha nincs semmi leír­va, nincs is mit elolvasni, „megfejteni”.

A megfejteni szó jelzi azt a tényt, hogy a betűk egykor képekből alakultak ki, a betűírás egyik őse az egyiptomi képírás. Egyszerűen fogalmazva, a képek tartalmának első betűje, illetve hangja lett a kép értelmezéséből a lényeg, vagyis a kép már azt a bizonyos hangot jelentette. 

Az Európában használt, hangokat jelölő (szakszóval: fonologikus) írás előtt három jelentős nagy írásrendszer alakult ki: a mezopotámiai ékírás, az egyiptomi hieroglifikus és a ma is használt kínai ideografikus-logografikus írás. Mindegyik a rajzból alakult ki, és bár igen sikeresnek bizonyultak, hiszen több ezer éven át voltak, illetve vannak még ma is használatban, nehéz az elsajátításuk, megtanulásuk. A nyugati világban használt írás gyors elterjedése annak (is) volt köszönhető, hogy mindössze húszegynéhány, egyszerűnek nevezhető karakterből áll, ellentétben mondjuk a kínaiak által használt, számunkra műalkotásnak tűnő „ábrákkal”.

Ökörbetű

Föníciában és a Földközi-tenger keleti partjain eleinte a fontosabb szavak leegyszerűsített képéből (mai szóval: piktogramjából) rakták össze a szöveget, hasonlóan a korabeli és már sokkal régebb óta használt egyiptomi hieroglifákhoz. Jelentős, korszakos újításuk az volt, hogy a szó első hangjára lefoglalták a piktogram képét, de a betű neveként megőrizték a szót. Például az „a” hang neve az „ökör” jelentésű óhéber „alef”, piktogramja egy stilizált ökör­fej, amelyből idővel a görög „alfa”, majd a latin „A” betű alakult ki.

A magyar ABC első betűje az „a”, tehát a föníciai alef-ből származtatható, ami ök­röt jelent.  

Varázslatos szimbolika

Kézírásunkat a grafológia tudománya vizsgálja, és a betűk, a sorok és a szöveg elrendezéséből következtet egyéniségünkre. A grafológia ugyanolyan nehéz és összetett tudomány, mint amilyen bonyolult „szerkezet” maga az ember. A betűszimbolika a grafológiának az a része, amely kevésbé tudományos, és a nem szakemberek, a laikusok számára is könnyen értelmezhető.  

Varázslatos, misztikus világba vezet el minket a betűszimbolika ősi értelmezése, melybe olykor bevonták a térszimbolikát is. Az így kialakult nézetek szerint pél­dául, ha az egyes betűk felfelé nyúlnak, az jelentheti az éghez, az Istenhez való közeledés vágyát, de jelentheti a szellemiség fontosságát, a tudás iránti vágyat, vagy az eszmék, eszmeiség, az erkölcsiség felé törekedést.

Érdekesség például, hogy az „f” a férfi betűje a grafológiában. Férfiak kézírásában azt mutatja, hogy a betű le­írója mennyire éli meg férfiúi identitását, a nőknél pedig azt, hogy az illetőnek milyen a férfiakhoz való viszonya.  Az „i” a kontroll és önkontroll betűje: „Felteszi az i-re a pontot”, ami valaminek a befejezésére, emellett az önértékelés és a véleménynyilvánítás képességére is utal. Az „r” a karrier betűje. A hiányjelre hasonlító, szétnyíló „r” betű a munkahelyi előrehaladás, az önmegvalósítás hiányérzetét tükrözi.

Az „sz” olyan páros betű, amit a munkatársi kapcsolatok betűjeként tart számon a grafológia. Ebből az „s” a kézírás készítőjét, a „z” pedig a kollégákat mutatja, és a kettő viszonyából következtetni lehet arra, hogy mennyire tudnak együtt dolgozni, milyen érvényesülési viszony van közöttük. A „t” a vezetői készség és az uralkodási igény mértékét jelzi. Az áthúzás nyomatéka az akaraterőt, míg formája a vezetési stílust tükrözi. A „v” a kötődéseket jelző betű. A szűk vagy hiányjel alakú, a többi betűhöz nem kapcsolódó „v” a kapcsolatoktól elzárkózó, magányos embert jelez.