Egy ország imádta, amikor Eke Máté volt a Tenkes kapitányában. Következett még sok tucat csodálatos szerep, mire ő lett mindenki Taki bácsija. Nem lehet elfelejteni azt az embert, akit sokan szeretnek.
Tiszteletteljes ünnepléssel készültek Zenthe Ferenc születésének 100. évfordulójára a teátrumok, de a járvány miatt ez csak online térben lehetséges. A közmédia több csatornája pedig ebből az alkalomból április 20–26. között filmekkel, műsorokkal emlékezik meg a Nemzet Színészéről.
– A Zenthe-emlékév nálunk január elsején indult, és december harmincegyig tart – mondta lapunknak a salgótarjáni Zenthe Színház igazgatója, Simon Lajos.
– Ez lényegesen több, mint a centenáriumhoz kötődő egy nap. Húsz nagy eseményünk van, ami közül sok megvalósult, de ezekben a napokban nem tudjuk megtenni, amit terveztünk. Például azt a díszebédet itt Salgótarjánban, amire eljöttek volna a Nemzet Színészei, színházigazgatók és a szakma elitje. Múlt pénteken elindítottunk egy online emlékezést a színház Facebook-oldalán és a honlapunkon, amin mindennap több témában kerül fel anyag Zenthe Ferenccel kapcsolatban. Egy gondolata az interjúiból, filmajánló, és valami érdekesség, például a kedvenc étele a slambuc, recepttel. Áttettük online térbe a megemlékezést, de elmegyünk a Farkasréti temetőbe a nyughelyéhez, elhelyezzük az emlékezés virágait, ahogy a szülőhelyén, Salgóbányán is.
A Madách Színház igazgatója szomorúan mondta, hogy minden ilyen irányú tervünk összedőlt.
– Mindig nagyon meg szoktuk ünnepelni a Zenthe Ferit. Kapcsolatot tartunk a salgótarjániakkal, elmegyünk az ünnepségekre, képviseljük a színházat, de ebben a helyzetben ez nem lehetséges. Megemlékezünk róla a honlapunkon, a Facebookon, természetesen, csak személyesen nem tudunk – mondta Szirtes Tamás.
Születésének centenáriuma alkalmából a Zenthe torta és emlékérem után a Magyar Posta kiadta a Zenthe bélyeget.
– Kaptam belőle pár darabot. Nem osztottam szét, mind megtartottam. Remekül sikerült – újságolta lapunknak a színész fia, ifj.
Zenthe Ferenc, aki nem csak külsőleg tiszta apja, de a hangjuk is hasonlít. Így különösen nagy élmény hallani, ha édesapjáról mesél.
– Annak idején a hajót fel kellett méretni egy versenyhez, ezért elindultunk Szepezdről Füredre, ahol másnap reggel mértek. Természetesen volt hozzá egy kis demizsonunk, teli borral. Szépen fogyott, már csak azért is, mert megállt a szél. Este még vihar is kerekedett, késő éjszaka kötöttünk ki Füreden. Kalandos út volt. Reggel felkészítettük a hajót a mérésre, és látom, hogy az Öregnek nagyon karikásak a szemei, szótlan, letört. Kérdeztem tőle, mi történt? Azt mondja: egész éjjel ébren voltam, hogy te kipihenten ébredj, hogy ne horkoljak. Na, ez szép dolog, de én meg azért nem aludtam, mert egész éjjel horkoltál. Két fáradt Zenthe mérte fel a hajót, majd visszavitorláztunk Szepezdre. Persze az üres demizsont még Füreden megtöltöttük.
