A járvány hősei – Miklós, a villamosvezető: Tudom, hogy elkaphatom a koronavírust

Miért kell zsúfolt buszon közlekednem a járvány idején? Mennék én inkább kocsival, ha ingyen lehetne parkolni – ilyen és ehhez hasonló üzenetekkel van teli Karácsony Gergely főpolgármester Facebook-oldala. Sokan egyenesen azt kérik, hogy mondjon le, mert nem tud úrrá lenni a káoszon. Karácsony szerda délután elismerte, hogy első napján elbukott a BKK által bevezetett szombati menetrend, ezért járatsűrítést ígért másnapra, de csütörtökön is zsúfolásig voltak a járatok. Ezután újabb hibabeismerés jött, újabb ígérettel a járatsűrítésre. A facebookos hozzászólásokból kiderül, hogy azóta sem oldódott meg a fővárosi tömegközlekedés, a beszámolók szerint egyes vonalakon, ahogyan írják, mint a heringek utaznak. A fővárosiak azonban hiába mennének autóval a dolgukra: ugyanúgy fizetős mindenhol a parkolás. Eközben Esztergomban és Székesfehérváron már ingyenessé tették. Még a frontvonalban dolgozó egészségügyiseknek sem engedte el a főváros vezetése a parkolási díjakat.

A zsúfoltság és a fertőzésveszély ellenére rengeteg lelkiismeretes és elhivatott ember dolgozik azért, hogy a budapestiek elérjenek egyik pontból a másikba. Ilyen például Molnár Miklós villamosvezető, aki a családi hagyomány előtt akar tisztelegni munkájával. Ő az 56-os vonalon teljesít szolgálatot.

– Az édesapám is villamosvezetőként dolgozik, általa ismertem meg ezt a világot. Nem bántam meg, hogy ezt a szakmát választottam, úgy érzem, innen szeretnék majd egyszer nyugdíjba menni – mondta lapunknak a fiatalember, akit a járvány sem tántorít el elhatározásától.

– A mi munkakörünkben a home office elképzelhetetlen, nem kérdés, hogy mindennap be kell járnunk. Én is tömegközlekedéssel utazom, ezáltal sok emberrel találkozom. Szerencsére meg tudom oldani, hogy a veszélyhelyzet végéig ne találkozzak az idősebb családtag­jaimmal. A ma használatos villamostípusok többségén egyébként az én szerelvényemhez hasonlóan a vezetők egy teljesen zárt fülkében tartózkodnak, de persze vannak olyan járművek, melyeken ez nem igaz. Magától a koronavírustól nem félek különösebben, tisztában vagyok azzal, hogy én is elkaphatom – mondta Miklós.

Fegyelmezettek az utasok

Csáky Zoltán évtizedekig kamionsofőrként dolgozott, két évvel ezelőtt arra eszmélt, hogy jobban szeretne már minden este a saját ágyában nyugovóra térni. A Borsnak elárulta: buszvezetőként is megtalálta a számításait. A veszélyhelyzet bevezetése óta töretlenül dolgozik, egy pillanatra sem gondolt arra, hogy szabadságra menjen.

– Az utasok megle­pően fegyelmezettek, csupán az első napokban fordult elő, hogy néhányan nem értették, miért zártuk le a járművek első részét. Az emberek igyekeznek tartani egymástól a kellő távolságot – mesélte a buszvezető, aki bevallotta: egy kicsit hiányzik neki az utasokkal való közvetlenebb kontaktus, de tisztában van vele, hogy a rendelkezés mindannyiunk érdekét szolgálja. A férfi úgy gondolja, bármelyik szociológus bőven találna érdekes kutatási témát, ha egy napra felszállna hozzá.

– Korábban hallottam az utasok duruzsolását. Gyakran még azok is elbeszélgettek egymással, akik kívülről is láthatóan itt találkoztak először. Most teljes a csend. Részben azért, mert eleve kevesebben szállnak fel, de leginkább azért, mert egyszerűen nem mennek elég közel egymáshoz annyira, hogy beszélgetni tudjanak –  magyarázta Zoltán.

Három gyermek apjaként fontosnak tartja, hogy felelősségteljesen járjon el munkája végzése során.

– Igyekszem minél jobban vigyázni magamra és a családomra is. A szüleim vidéken élnek, akik tulajdonképpen már a kijárási korlátozás előtt is önkéntesen vonultak karanténba. Három hete ki sem tették a lábukat otthonról, a nagybátyáim és a szomszédok vásárolnak be nekik – tette hozzá.