A Himalája piramisát nézte ki magának Klein

Újabb hegycsúcsot szemelt ki magának Klein Dávid és Suhajda Szilárd, az Eseményhorizont két hegymászója. A Himalája 8463 méteres bércét, a Makalut csúcsát szeretnék elérni oxigénpalack és teherhordók nélkül.

Nekivág a Föld ötödik legmagasabb hegyének, a 8481 méter magas Makalunak a hegymászó duó, Klein Dávid és Suhajda Szilárd. A sportolók többször jártak már nyolcezer méter felett, a „Himalájai 3 LEG” közül kettőt már kipipáltak: most kacérkodnak a harmadikkal, a legmagasabb palack nélküli elérésével. Az idei Makalu expedíciójuk az odavezető út része.

Kleinék április 8-ára tervezik az indulást, a felkészülésük már javában tart.

– A keringést, a légzőizmok állapotát, a légzés kapacitását mind lehet fejleszteni – kezdte a Borsnak Dávid. – Futunk, úszunk, CrossFit-jellegű gyakorlatokat végzünk, és a felkészülési időszak során több intenzív edzőtáborunk is van. Persze a fizikai felkészülés mellett nagyon fontos a lelki, mentális felkészülés és egy stratégia kialakítása is – meséli Dávid.

Az élelmiszereket és a felszereléseket repülővel viszik el Nepál fővárosába Katmanduba, majd onnan tovább vándorolnak az alaptáborba, ami 5600 méteren található.

– Az alaptáboron egy nemzetközi csapattal osztozunk, közösen alakítjuk ki. A csapat harmadik tagja – Ács Zoli, aki szintén járt már 8600 méter felett palack nélkül – odalent marad, alaptáborvezetőként segíti majd a munkánk. A táborban felállítunk konyhasátrat, „zuhanysátrat”, étkezősátrat és mindent, amire szükségünk lesz ahhoz, hogy az egyes akklimatizációs körök között kipihenjük magunkat. Az alaptábor elhagyása után viszont magunkra leszünk utalva. Úgynevezett akklimatizációs köröket hajtunk majd végre – szoktatjuk a szervezetünket a magassághoz – mindaddig, amíg készen nem állunk a csúcsmászásra. Az alapos akklimatizáció nagyon fontos, mivel oxigénpalack és serpák nélkül mászunk – fűzi tovább Dávid.

Ez azt jelenti, hogy nem egy lendülettel mennek fel a hegyre, előtte felkészítik a szervezetüket a megváltozott körülményekre.

– Felmegyünk az egyes táborig, ott sátrat verünk és egy éjszakát ott töltünk, majd visszamegyünk az alaptáborig, ahol pihenünk pár napot. Utána újra megindulunk, az egyes táborban éjszakázunk, majd feljebb megyünk és megcsináljuk a kettest és újra pihenünk pár napot a táborban és így tovább, mindig egyre magasabbra. Az akklimatizációs időszak körülbelül egy hónap, maga a csúcsmászás körülbelül egy hét. A mászásra csak akkor van lehetőség, ha megfelelőek az időjárási körülmények. Ha tartósan esik a hó és a szél erősebb, mint óránként 20 kilométer, akkor nem lehet elindulni. Legkésőbb május végéig, esetleg június elejéig lehet a táborban maradni, hiszen ez után éri el a monszun a Himaláját.

Jégomlás testközelből

Vajon a mostanság szélsőségesnek tartott természeti viszonyok mennyire vannak hatással a Himalájára? Felmerül a kérdés, hogy Dávidéknak jobban kell-e tartaniuk most a lavinától, mint máskor.

– A lavina esélyét meg lehet becsülni különböző szempontok alapján, de ez sem százszázalékos. Én egyszer láttam jégomlást testközelből, amikor elvesztettem a barátomat Várkonyi Lászlót. A véletlennek köszönhetem, hogy élek, mert megfogott a kötél és lógva maradtam egy jégfallal párhuzamosan. Más mászók segítettek aztán a lejutásban – emlékezett vissza Dávid, akinek a jelenlegi palack nélküli rekordja 8700 méter, ami csak 148 vertikális méterrel kevesebb, mint az Everest csúcsa és már négy nyolcezres csúcsán is állt. Ezek közül kettő első magyar megmászás volt.