Összecsapnak a hagyományok – Illetlenség a Halloweent ünnepelni?

„Nem tököt, hanem gyertyát faragok a tartójába. Nem hozzám jönnek, hanem én me­gyek hozzájuk. Nem cukrot adok, hanem virágot, mécsest és koszorút. Nem hangosan nevetgélek, hanem egy pár percre néma csendben maradok. Nem rossz szellemeket űzök, hanem az őrangyalaimnak mondok köszönetet. Nem ünnepelek, hanem emlékezem” – olvasható ez az idézet, amelyet a mindenszentek és halottak napja közeledtével egyre többen osztanak meg a közösségi oldalakon.

Magyarországon a hívő embe­rek továbbra is igen megosztónak tartják az amerikai halloweent: vannak, akik egy kedves, gyermeteg szokásnak tartják, azonban akadnak, akik igazi istenkáromlásként tekintenek rá. Ők úgy gondolják, hogy akik halloweent ülnek, azok nem tesznek mást, mint meggyalázzák halottaik em­lékét. Lapunk felkereste Hodász András atyát, az Angyalföldi Szent Mihály Plébánia kormányzóját, aki szívesen osztotta meg véleményét a mai pogány ünnepről.

– Én ebben a kérdésben a megengedőbb állásponton vagyok. Valóban pogány, kelta eredetű ünnep, de ha valaki beöltözik és töklámpást ragad, ettől nem lesz se pogány, se bűnös. Viszont azok érzékenységét is teljesen értem, akik ezt tiszteletlennek érzik, de veszélytelennek tartom ezt a szokást – kezdte az atya, aki nem gondolja, hogy a keresztény kultúrkörben élő emberek valaha is elfelejtenék ezt a meghatóan szép ünnepet. De András atya azt is elárulta, mi lehetett az ősi kel­ták lélektani háttere, amiért így akarták átverni a holtak szellemét.

– A számunkra ismeretlen, rémisztő dolgokat – mint ebben az esetben a halál vagy a szellemek – szeretjük kifigurázni, mert akkor elvész az éle a témának. Lehet, hogy egy elég vad képzettársítás lesz egy paptól, de ez olyan, mint amikor a Harry Potter egyik részében a gyerekek gyakorolnak. Egyik alkalommal a védelmezőt, vagyis a patrónust hívták elő, miközben egy dobozból kieresztenek egy lidércet, ami a legnagyobb félelmünk alakját képes felvenni.  A történet szerint úgy kell legyőzni, hogy nevetségessé teszik, vagyis vicces dolgokra gondolnak. Szerintem a kelták is hasonló elven fogták meg a kérdést – tette hozzá az atya, aki természetesen egyházi ünnepként tartja számon mindkettőt.

Kapcsolódó jegyzetünk ide kattintva olvasható.