Városi legenda - Sosem látott rajzra bukkantak a Szelim-barlangban

Tatabánya városrésze, Bánhida felett magasodik a Gerecse-hegység egyik őrtornya, a legendákkal átszőtt Szelim-barlang. A 45 méter hosszú, 14 méter magas kőbarlang két óriási kürtővel rendelkezik. Mágnesként vonzza a túrázókat, nemrégiben a Bors munkatársai is közelrôl csodálhatták meg a helyet, ahol úgy érezheti magát az ember, mintha a Gyűrűk Urában járna.

Egy szűk hasadék vezet a barlang gyomrába, amely olyan kicsi, hogy muszáj összehúznunk magunkat. Innen származik a legrégebbi Magyarországon talált, 200 ezer éves lelet is. Sőt: találtunk egy vadászatot ábrázoló barlangrajzot is, ami minden védelem nélkül, jó állapotban áll az egyik sziklán. Mintha egy ősember festette volna ­– a helyiek azonban nem hisznek a valódiságában, szerintük gyerekek pacsmagolhatták a sziklára. Így oldódik meg lesújtóan hamar egy izgalmas rejtély... 

János sírása hozta anyja fejére a bajt

Alig néhány évtizede még bárki találhatott itt emberi és állati csontokat, ősi eszközöket. A Bors munkatársai is megtapasztalhatták, hogy a Szelim-barlangnak kiválóak az adottságai: tágas, kényelmesen elfér benne néhány száz ember is, remek búvóhely. A legendák szerint sajnos volt olyan fenyegetés, amitől a sziklák sem tudták megvédeni a környező falvak lakosságát: a tatárjárás idején a magyarok a barlangban kerestek menedéket, nehogy elhurcolják vagy megöljék őket. Egy János nevű kisfiú azonban keservesen sírni kezdett, így édesanyja egy közeli forráshoz vitte, hogy megitassa és megnyugtassa. Az asszony azonban a tatárok fogságába esett a csecsemővel, a tatárok pedig kifaggatták, hol bujkálnak a többiek. Rögvest rajtuk ütöttek: a férfiakat elhurcolták rabszolgának, a nőkre és a gyerekekre pedig rágyújtották a barlangot. 

Kincseket rejtett el ide a szultán

Egyes elbeszélések szerint I. Szelim oszmán szultán személyesen is járt a barlangnál, innen ered a hely elnevezése is. Úgy tartják: a vezér itt rejtette el a hadjáraton zsákmányolt kincseket, amiket  pedig egy mérges, tűzokádó sárkány őrzött. Azt is mesélik, hogy a szultán a török időkben rajtaütött a barlangban rejtőzködő magyarokon: tüzet rakatott, így a bennlévők a sűrű füsttől egytől egyig megfulladtak. Valójában azonban ennek kevés az igazságtartalma, ugyanis Szelim már az 1526-os mohácsi csata előtt meghalt, ráadásul sosem járt Magyarországon. Egy azonban biztos: a kutatók rengeteg szén-monoxid-származékot találtak a barlangban, így a kifüstölés ténye bizonyítottnak látszik – hacsak nem a sárkány volt a tűzokádó! 

Batyuban hordták el a csontokat

Az 1500-as évek közepére a barlang elhagyatottá vált, csupán a rengeteg csont árulkodott arról, hogy micsoda tragédia érte itt a helyieket. Egy asszony, Oroszlánszkiné egy idő után megelégelte, hogy a maradványok csak úgy ott hevernek eltemetetlenül a kövek között. Hű keresztényként mélyen vallásos volt, így elhatározta: ha más nem, ő megadja a végső tisztességet az elhunytaknak. Élete során rendszeresen hordta le a bánhidai temető csonttározójába batyujában a maradványokat, hogy a halottak nyugalomra lelhessenek.