Temetőben és vécében alszik a magyar bringás

Erdélyi Zsolt csaknem négy hónapja van úton. Május 5-én vágott neki a tizenkétezer kilométeres vasfüggöny-útvonalnak, ami az egykori mű­szaki határzár mentén, Norvégiából Bulgáriába tart. Zsolt a vasfüggöny felszámolásának harmincadik évfordulója alkalmából indult el.

– A Balti-tenger partvidékén olyan helyre vitt a térkép, ahol akkora homok volt, hogy lábszárig ellepett. Ilyen helyen még tolni is alig lehet a kerékpárt, nemhogy hajtani. Rengeteg helyen elállt a szavam a csodálatos természet, a fantasztikus városok láttán, mint Gdansk, Lübeck vagy Kalinyingrád – mesélte a Borsnak Zsolt. Bár Oroszországban számíthatott medvékre, szerencsére elkerülték, viszont rénszarvasokkal, rókákkal találkozott.

Zsoltnak nem ez az első történelmi témájú, komoly vállalása.

– Végigtekertem már a történelmi Magyarország határvidékét, körülbelül 6500 kilométert. Szerencsére menet közben is tudok dolgozni, hiszen van egy internetes vállalkozásom – mondta Zsolt, aki útjáról könyvet és filmet is szeretne kiadni, így három kamerával és egy drónnal indult útnak. Utóbbi miatt majdnem megütötte a bokáját.

– Épp a norvég–orosz határon drónoztam, amikor az orosz ha­tárőrség beszippantotta a drónomat. Az eszköz átlépte a ha­tárt, majd elveszítettem a GPS-jelet. Egy kamerám tönkrement, a napokban a telefonom is feladta a hőség miatt – tette hozzá a kalandor, aki a magyar szakaszt különösen élvezte, mi­után több településen vendégül látták és sokan csatlakoztak is hozzá.

– Májusban az északi országokban még mínuszok voltak éjjelente. Volt, hogy a sátramat csak két szikla közé tudtam felhúzni, vagy temetőben. Finnországban egy sportkomplexum nyitva hagyott vécéjében aludtam, ami meglepően komfortos volt, máskor meg egy horgászház szaunájában – sorolta Zsolt.