Ökumenikus terápia segíti a terrorizált családokat

Csend, béke, többhektárnyi zöld terület, gyümölcsfákkal, gyógynövényekkel, veteményessel. Az udvarban álló kis templom körül a frissen ültetett levendula, az egykori Erdődy-kastély kertjében pedig a frissen nyírt fű illata csapja meg az arra járók orrát. Idilli környezet, mondhatni a nyugalom szigete. Látszatra. A falakon belül ugyanis cseppet sem vidám emberi sorsokkal és a rajtuk segíteni kívánó komoly munkával találkozni a kastélyosdombói Családok Átmeneti Otthonában.

Segítő kéz a CSÁO-ban (a helyiek csak így hívják), olyan szülők – bár többnyire anyák kérik az elhelyezést – és gyermekeik élhetnek itt, akiknek átmenetileg nem osztott az élet jó lapokat. Terror alatt tartott, vagy éppen otthonukat vesztett, mélyszegénységet megtapaszta­lók. A hangsúly a gyereke­ken van, akiknek jobb sorsa érdekében számtalan foglalkozás, terápia, korrepetálás áll a rendelkezésre. Az intézményt az Ökumenikus Segélyszervezet működteti a Somogy megyei Kastélyos­dombón, Budapesttől 253 ki­lométerre.

Megtanulják a nagybetűs életet

Megérkezve, elsőre azt hiheti az ember, hogy egy majorságba jött, a gyönyörűen felújított épület, a kert, a hátul megbújó sajtkészítő műhely, a kert peremén található malacok, kacsák és nyulak, és a még azon is túl található komló- és egyéb zöldségültetvények láttán már csak az az egy kérdés marad: hol vehetők át a szoba kulcsai, és mi lesz reggelire? De ez nem majorság. Közel sem az. Itt a családok, csonka családok, nem szállóvendégek ebben a történetben, hanem aktív résztvevői egy fejlesztő folyamatnak, ahol zöldséget termeszthetnek, bekapcsolódhatnak a sajtkészítésbe, maguk készíthetik a túrót és a vajat, sőt még disznót is tarthatnak, és ha meg akarják őrizni a kert egyedülálló szépségét, akkor bizony le kell hajolniuk, és ki kell húzniuk a gazt, kapát és gereblyét kell a kézbe venni. Így már mégsem hangzik olyan pihentetőnek, igaz? Nem is az a cél. Sokkal inkább az, hogy azok az emberek, akik átmenetileg itt élhetnek gyermekeikkel, megtanuljanak visszailleszkedni – esetenként kellő tapasztalat hiányában beilleszkedni – a társadalomba úgy, hogy közben megtanulják az önellátás minden csínját-bínját.

Saját kiskertjük van

– Ez a hely régen az Erdődy család otthona volt, később pedig szociális otthonként működött. Az Ökumenikus Segélyszervezet újította fel adománygyűjtésekből, illetve vállalati és pályázati támogatásokból – mondta az intézmény vezetője, Pintér Buruzs Anikó, miközben körbevezetett minket a többhektáros területen.

Ide olyan emberek kerülhetnek, akik elveszítették a lakhatásukat, ami miatt a gyerekeket elvennék tőlük. Itt egy évig lakhatnak, indokolt esetben még fél évvel meg lehet ezt az időt hosszabbítani. Nem véletlen, hogy a kertben ottlétünkkor épp egy-egy ott lakó kapált, gereblyézett és gazolt, ahogy az sem, hogy már korán reggel disznót, nyulat és kacsát kell etetni. A segélyszervezet ugyanis kidolgozott egy olyan modellprogramot, amiben megtanulhatják az egyszerű háztáji gazdálkodás alapjait, ami újrakezdő önálló életüket segíti.

– Ehhez minden segítséget megkapnak. Van olyan kert, amit mindenki maga gondozhat: amit ott termeszt, az csak az övé. De van egy közös tankert is, ahol megtanulják, hogyan kell a magot elvetni, hogyan lehet palántázni a fóliában, hogyan kell a növényeket és az állatokat gondozni – magyarázta el a Vasárnapi Borsnak Anikó.

Bevált a tallérrendszer

– Akin azt látjuk, hogy tud élni a lehetőséggel, és tetszik is neki a háztáji gazdálkodás, annak lehetősége van a program következő szakaszába lépni, és egy úgynevezett sorsfordító házba költözhet ki. Öt ilyen családi házunk van nagy kerttel. Ott vagyunk a család mögött, de már nincs olyan szoros ellenőrzés, mint itt. Amikor elhagyják az intézményt, kapnak egy kezdőcsomagot magból, szerszámból, állatból – mesélte el Pintér Buruzs Anikó. Nem mindenki választja azt, hogy az intézményben dolgozik. Sok apuka például a környéken keres munkát, az anyukáknak nehezebb elmenni, hiszen vigyázniuk kell a kicsikre. 

– Kitaláltunk az intézményben élőknek és egyben a helyben dolgozóknak egy motivációs rendszert, ahol először kisebb feladatok elvégzéséért tallérokat kaphatnak. Kis lépésekben haladunk. Lehetőségük van arra, hogy napi 1-2 órában gondozzák a saját kertjüket, képzésben vegyenek részt, állatokkal foglalkozzanak. Kipróbálhatják magukat ezekben a tevékenységekben. Az ezért kapott tallért beválthatják például pelenkára vagy tusfürdőre. Ezzel érjük el, hogy nem folyamatos segélyre szocializáljuk őket, hanem tulajdonképpen „megdolgoznak” azért, amit a tallérért cserébe kérnek. Következő lépésben elérhetővé válik számukra a közfoglalkoztatás, majd akár a nyílt munkaerőpiac is – fejtette ki Anikó.