Viszkis: a börtön mentett meg az alkoholizmustól

Az egykori hokis bankrablónak már a beceneve is beszédes:  Viszkis. Tetszik, nem tetszik, így ismerte meg az ország, rajta ragadt.

– A Viszkist bónuszként kaptam, Juszt László akasztotta rám – meséli Ambrus Attila. – Sajnos tény, alkoholt ittam a bankrablások előtt, innen ered. Hogy szeretem, nem szeretem, az valóban nem oszt, nem szoroz, együtt kell élnem ezzel a névvel. Ennek ára volt, tizenhárom évet ültem, rendesen megfizettem érte. Annak, hogy kiérdemelj egy becenevet, hogy ismerjen a fél ország, vannak előnyei, hátrányai, és én ezeket mind tudom abszolválni.

De Ambrus Attila nem csak a rablások alkalmával nyúlt az üveghez. Az alkohol máskor is ko­moly szerepet játszott az életében.

– Nálam ez egyfajta szelep volt – magyarázza. – Ha nem iszom meg két-három felest, nem tudtam volna megcsinálni azokat a bankrablásokat. Az alkohol tompította az érzéseket, a gátlásokat. De egyébként is ittam olykor. Az biztos, hogy a börtön mentett meg az alkoholizmustól. Akkora volt rajtam a nyomás, úgy szétesett az életem a kilencvenes évek végén, hogy túl sokat ittam. Amikor elkaptak, mindenféle orvosi vizsgálat alá vetettek. Volt pszichológiai és IQ-teszt, meg különböző egészségügyi vizsgálatok. Ott kiderült, hogy a májam nagyobb volt a kelleténél. Ha nem kapnak el, nem biztos, hogy most tu­dunk beszélni. Amikor nyomás alatt vagy, kergetnek, káosz az életed, akkor kell egy szelep, egy pótcselekvés, amivel meg tudod nyugtatni az idegrendszeredet. Nekem az alkohol volt a menekülés, hogy ne kelljen gondolkodnom, racionálisan látnom a dolgokat. 

Ma már nincs ilyenfajta stressz az életében. Ha azonban véletlenül mégis túl sokszor emelné a szájához a felespoharat, van, aki megfékezze.

– Nem tudom túlzásba vinni, mert a feleségem kontrollál. Rá hallgatok, és persze a gyerekem különösen nagy visszatartó erő. A kislányom olyan komoly befolyással van rám, a születésével olyan szinten megváltozott az életem, hogy azt soha el nem tudtam volna képzelni – neveti el magát Attila. – Persze nem azt mondom, hogy nem iszom meg néha egy-két felest, mert megiszom. Ennek lett az a következménye, hogy elvették a jogosítványom. De mint a Szent Grálra, úgy vigyázok rá. Eszem ágában sincs piásan autóba ülni. Nemcsak anyagilag, hanem minden szempontból nagyon rosszul érintett az a tíz hónap, amíg nem volt jogsim. Nem akarom még egyszer ugyanazt a hibát elkövetni. Voltam pszichológiai és mindenféle utóképzésen, ahol túl sok rémtörténetet, tragédiát, szerencsétlenséget hallottam. Megrázó volt, nem szeretném a bűnlajstromomat megfejelni azzal, hogy piásan elcsapok valakit.