Keresztes Ildi: Keménynek tűnök, de nem vagyok az!

Ki gondolná, hogy Keresztes Ildikó a maga karakán jellemével és a hozzá kapott jellegzetesen mély, rekedtes hangjával igazából nem is olyan kemény, mint amilyennek hisszük? És hogy ez az acélos személyiség nem több, mint egy álca, ami mögött egy hiperérzékeny lélek rejtőzik? Pedig így van, a titokról a Borsnak maga az énekesnő rántotta le a leplet. 

– Egy pszichológus rögtön leképezett, hogy ez az óriási páncél és keménység valaminek a leplezése, mert igazából rettentően érzékeny vagyok, mondhatni egy törékeny madárka. De tudom, hogy nehéz ezt elképzelni, hiszen kaptam egy ilyen hangot, és saját magam is félig nőnek, félig férfinak érzem magam – kezdte lapunknak Ildi, aki egy percig sem titkolja, hogy volt, amikor szakember segítette tovább az úton. 

– Mi, emberek két dologból vagyunk összetéve: testből és lélekből. Csakhogy nálunk, itt Európában a kultúra csak a testtel foglalkozik, és rosszul kezeljük magát a pszichológushoz járást is. Még ott tartunk, hogy „jaj, szegény, ez bolond, depressziós”... Holott a testünk mellett a lelkünket is kellene edzeni, mert ha csak az egyiket etetjük, a másik elhal, és nem lesz egyensúly.
Így az énekesnő, ha teheti, igyekszik a lelkét is táplálni, legyen szó pszichológus tanácsairól vagy otthoni meditálásról. 

– Nemcsak akkor kell kapaszkodót és segítséget keresni, ha baj van, hanem folyamatosan kell ápolni a lelkünket. Egyből új erőre kapok, ha meditálok, de legjobban az utazás kapcsol ki. Amikor más a levegő, a fények, a színek, a hangulat... – árulta el Ildi, aki szerint a művészeknek mindig is nehezebb lesz megtalálni a balanszt.

– Minden művész bolond. Én is. Ilyen lelkülettel pedig óhatatlan, hogy sokkal nagyobb rezgéssel éljük meg az éle­tünket, a szakmánkat, amit a szervezetünk néha nehezen visel. De negyven fölött, ahogy az ember kezd „megbölcsülni”, másképp viszonyul már magához. Én is ezt teszem, és keresem, kutatom, akarom az egyensúlyt