2000 lagziban húzta a székkutasi prímás

Labozár Antal idén ünnepli nyolcvannegyedik születésnapját. Túl van legalább kétezer lakodalmon, amin a talpalávalót húzta. Édesapja cimbalmos volt, édesanyja énekelt, ô pedig óvodás sem volt, amikor egyik nagybátyját meghallotta hegedülni. Akkortól már csak az érdekelte.  

– Hétévesen kezdtem gyakorolni. Nagyon jó fülem volt, hallás után mindent lejátszottam – mesélte a Borsnak a székkutasi prímás. Tizenegy évesen már híres mestere volt, 1946-ban a nótaszerző zenepedagógus Murgács Kálmán patronálta.

– Kirakta a kottát, de nekem elég volt, ha egyszer lejátszott valamit, onnantól a fülemben volt – emlékezett a hegedűs. Tizennégy évesen a barátaival már disznóvágásokon, házibulikban muzsikáltak, amiben ő volt a prímás. Antalnak volt egy nagyon jó képessége: a hegedű mellett énekelt is, ami ritka dolognak számít ma is.

– Ismertem mindent, ezért szerették a nótaénekesek, ha én kísérem őket. A kor olyan nagyjaival dolgozhattam, mint Solti Károly, Vörös Sári, Madarász Kati, Jákó Vera, Bojtor Imre és még vagy nyolcvanan… Elhasználtam nyolc-tíz hegedűt is. Most egy Steineren játszom, amiért hat éve két hegedűt és még százezer forintot adtam. Ez ki fog szolgálni, amíg még muzsikálok! – mondta a mester.

A prímás gyakran járt Erdélyben is, szerették a román muzsikusok. Egyszer Pécskán lagzi közben kezdett rá az A pécskai cigánysoron című nótára, azonnal kétszáz kanál megállt a levegőben.

– Arrafelé nem volt ritka a háromnapos lakodalom. Kisperegen pénteken kezdtünk és vasárnap még ötvenen járták az udvaron. Engem, mit prímást, kivettek a csapatból, és bevittek egy szobába, ahol húsz öreg nótázott. Énekelték a Rákóczi-indulót, amit így nem is nagyon tud már senki, én pedig kísértem őket. Annyi pénzt adtak, amit nem is tudtam hova tenni, pedig becsületesen szétosztottam a bandában – emlékezett Antal, aki a zene mellett mindig dolgozott is. 1990-ben raktárosként ment nyugdíjba, akkor kezdte kötetbe írni a nótákat. Úgy kétezer-ötszázat jegyzett le, ebből ötszázat ma is bármikor elénekel. Ma már keveset zenél, egy szintetizátoros és egy harmonikás van a csapatban.  

– Hetenként egyszer gyakorolunk, nótaszerető emberek kérésére még ma is szívesen elmegyek és játszom, mert még bírom – mondta az idős prímás.