Pont így festettek volna mai autóink a múltban

Gyerekként a 80-as években rendszeresen azon tűnődtünk, vajon milyen lesz az ezredforduló autója. Repülő kocsikat rajzolgattunk, eszelős sport­autókat vázoltunk fel. Arról viszont sosem volt szó, hogy korunk járművei milyenek lettek volna a múltban. Egy holland illusztrátor, Ruben Ooms most megmutatta, miként nézhettek volna ki a népszerű modellek közel fél évszázaddal ezelőtt.

1980 AUDI R8

Mindig úgy tűnt, hogy az Audi flörtöl a Grand Tourer sportkocsi gyártásával. Az 1970-es években a Porsche a 911-es, 928-as és 924-es modelljeivel az összes dicsőséget bekebelezte, míg az Audi a biztonságra összpontosított a quattro meghajtásrendszerével. A BMW futurisztikus M1-e a kor slágere lett. Az Audi ezért döntött úgy, hogy beszáll a meccsbe, és megépíti a Porsche és BMW ellenfelét a GT-osztályba, a Le Mans-i 24 órás versenyre, természetesen quattro hajtáslánccal.

1956 BMW i8

A múltban a motorkérdés legalább annyira nyitott volt, mint ma: a benzin és az elektromos motorok a legnépszerűbbek, a fa, a gőz, a dízel és a gáz teljesítménye mellett. Ha a villamos motor akkoriban érvényesült volna, sok dolog másképp nézett volna ki: az 1956-ban bevezetett 507-es BMW még nem viselte a modern „intelligens” nevet, de az E07 lehetett volna egy opció, és a benzinkútkezelőnek nem kellett volna olajos ronggyal sürgölődnie az autó mellett. A 3200 cm3-es alumínium V8 olajszintjének ellenőrzésére nincs hajlongás a motortérben, elég egy csepp desztillált víz, hogy feltöltse a korabeli akkumulátor szintjét, mielőtt a kábelt a töltőoszlopról az autó aljzatába csatlakoztatná. 

1962 Citroën IC

A 60-as évek elején több bátorságra volt szükség, a Citroënnél ezt senki sem tudta jobban. A zseniális 2CV és DS már létezett, és 1961-ben a francia cég előjött az Ami 6-tal is. A 2CV-n alapult, de kissé nagyobb, kifinomultabb és kevésbé rusztikus volt. A megálmodott modell egy kicsi szedán, amely külsőleg elegáns formavilággal rendelkezik. Az igazán avantgárd variáns egyszerűsített DS-technológiával rendelkezne, egyszerre elegáns és praktikus.

1955 Peugeot 103

A Peugeot a három nagy francia márka egyike: mindig kiszámítható, konzervatív, a francia Mercedes. A párizsi utcák már 1955-ben is szűkösek voltak, így valószínűleg a fővárosi nyüzsgő kö­zép- és felsőosztályok számára kiváló minőségű kisautóra volt szükség. Ez nem a szegény ember autója, hanem egy szolid, tolóajtókkal szűk helyeken is könnyedén használható, az ét­terem vagy a dohányáruda előtt könnyű ki- és beszállást bizto­sító autó. A panorámás szélvédő olyan költséges lett volna, mint az egész kocsi, de a jól öltözött járművezető így még inkább kitűnhetett az átlagból.

1955 Mercedes 119

Az ötvenes évek közepén Németország még mindig a háborús pusztításokat igyekezett kiheverni, és a németek többnyire kerékpárral jártak vagy BMW Isettas buborékautókat hajtottak. Eközben az ország legfontosabb autógyártója, a Mercedes szedánokat és SL sportkocsikat épített a jómódúak számára. Ennek ellenére négy évtizeddel később saját népi (kompakt) autót készítettek az A-osztályban, amely rögtön fel is borult a rénszarvasteszten.

1979 Range Rover Evoque

Mi lenne, ha a Range Rover robusztus megjelenését kombinálnák egy ferde hátú platformmal, egy Jaguar luxusával, hogy teljesen új niche-autót hozzanak létre? És ami még ennél is fontosabb, hogy az 1970-es évek Evoque coupé-ja milyen elegáns és kimért volt a modern biztonsági előírások nélkül.

1977 Toyota Prius

Az 1970-es évek üzemanyagválsága szinte egy éjszaka alatt elsöpörte a benzines autókat és megújult az érdeklődés az elektromos autók iránt. A GM épített egy Electrovette koncepcióautót a Chevette alapján, elektromos motorral, amely 30 mérföldes sebességgel 50 mérföldet tud megtenni. A Toyota Priust az ólomelemek korlátozták volna a nagy hatótávolságban, de rövid utakra, akár négyüléses taxiként vagy városi autóként még megfelelt volna.