Újsággal csapkodta a nők fenekét az utca bohóca

Fütyült és tujázott

A Blaha Lujza tér és a Nagykörút környékén gyakran megfordulók között nem volt ismeretlen a magas, ballonkabátos, szikár férfi. Azonnal tudni lehetett, hogy ő az: amikor a villamosra felszállt – már amikor nem az ütközőn utazott, vagyis tujázott –, a 30-as nők menekülni kezdtek előle. Egy forintot kért mindenkitől, ha nem kapott, akkor pedig nagyot húzott a nők fenekére egy összetekert Népsporttal vagy Esti Hírlappal. Leginkább a csinos asszonyok hátsójára sózott oda újsággal, épp ezért már sikongatva szaladtak előle. Ugyanakkor nem kímélte a hirdetőoszlopokat, az autókat, a kirakatokat, a cégtáblákat és a kapukat sem. A fodrászatokat különösen szerette, de a kozmetikákba is minden gond nélkül benyitott: pénzt kért, legyintett párat az újsággal, majd elszáguldott.

– Sosem volt zavaró, amit csinált. Szinte mindennap találkoztam vele az Akácfa és a Dohány utca környékén, vendéglátós voltam akkoriban – emlékezett vissza a Borsnak Ráckevei Gyula. – Mindig ment, sosem állt meg, ha meglátott, és köszöntünk, csak annyit mondott: Adj egy bélást! – Gyula szerint tehát nem is egy, hanem kétforintost kért mindenkitől.

Viszonyításképp, a hetvenes években egy kiló baromfit 25, 1 ki­ló kenyeret 3, a Symphonia cigit 5,60, a fagyit 1,50 forint kö­rül adták. Azt nem tudja senki, mit csinált az „összekoldult” pénzzel, de biztosan nem kávéra költötte. Néha ugyan betért egy-egy presszóba, de nem rendelt magának, hanem egyszerűen felhörpintette más vendégek feketéjét.

Valami trauma érte

Mai szemmel bizonyosan nem tekintenénk rá ártalmatlan flótásként. Életével kapcsolatban sok találgatás maradt fent, mivel biztosat szinte senki nem tudott róla. Még a nevét sem: Téglás Jánosként és Szabó Györgyként is ismerték, utóbbi tűnik biztosabbnak. A csapkodáson kívül másik ismertetőjegye a dallamtalan fütyülés, vagyis inkább füttyentgetés volt. Azt, hogy mitől lett ilyen furcsa ember, bizonyosan sen­ki sem tudja. Egy történet szerint egy hozzá közel becsapódó lövedéktől légnyomást kapott, és ez okozta nála a súlyos mentális zavart, de mások szerint végignézte, ahogyan lelövik a testvérét. A történet egy másik változatában pedig meghurcolták, és fel akarták akasztani.

Az mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy 1956-ban történt vele valamilyen traumatikus esemény, ami után egy időre eltűnt, Belgiumba költözött a nővéréhez, de honvágya miatt visszatért Budapestre, és édesanyjával élt tovább a VII. kerületben. Azt sem tudni, a sérülése előtt mit csinált: mérnök, karosszérialakatos vagy autófényező, esetleg mind volt a szakmája, de jó focista volt – erről korábban egy tévéműsorban meséltek egykori játszópajtásai.

Filmben is szerepelt

Hogy milyen jelentős figura volt Füttyös Gyuri, az is mutatja, hogy két dalszerzőt is megihletett. A Trombitás Frédi egy ártatlan sláger, amely a legendás Füttyösről szól. Molnár György, az Omega gitárosa erről azt mondta, nem akarták bántani, ezért nem lett belőle Füttyös Frédi, de ez adta Adamis Annának az ötletet a Trombitás Frédi megírásához. Egy másik dalt egyenesen cenzúráztak miatta. Fábri Péter dalát Kováts Kriszta énekelte 1986-ban. Egy sort a cenzúra nyomására ki kellett cserélni. A „Veri a falat, ahogy őt is verte egy ávós vagy egy náci” sorról volt szó, amit végül így kellett megváltoztatni: „Veri a falat, ahogy őt is verte az isten is meg más is”. De ezek – mondhatni – mind semmik ahhoz képest, hogy egy Kossuth-díjas filmrendező is szerepeltette, méghozzá saját magát alakította a Füttyös.

– Nem nagyon kellett keresgélni őt, hiszen sokszor bele­akadt az ember. Egy kollégám ment el hozzájuk, és nagyon örült neki, hogy szerepelhet az Ajándék ez a napban – mondta el lapunknak 1979-es filmjéről Gothár Péter. – Különleges volt, az utószinkronnál szinte azonnal fel tudta újra fütyülni, amit kellett. Ebben a városban ő most egy nagyon hiányzó kedvesség – summázta a rendező, akire olyan nagy hatással volt Füttyös Gyuri alakja, hogy leg­újabb, Hét kis véletlen című, most készülő mozijába is belecsempészte.

Füttyös halála is legalább olyan legendás, mint az élete volt. A legtöbben tudni vélik, hogy édesanyja halála után a Lipótra vitték, a 90-es évektől már nem látták a városban. Van olyan történet, amely szerint a Füttyös vidékre költözött, mások szerint halálra fagyott az utcán, de az is lehet, hogy agyvérzést kapott a Keletinél.

Kapcsolódó jegyzetünk ide kattintva olvasható.