Együtt élnek halottaikkal a toradzsák - Színes világ

A toradzsák akár egész életükben képesek spórolni egy temetésre, hogy aztán összejöhessen az egész rokonság, és mosolyogva, jókedvűen kísérhessék utolsó útjára elhunyt szerettüket.

Ez az utolsó út valójában nem is az utolsó, ami nekünk, az európai kultúrkörben élőknek kissé talán morbid is lehet.

Sok bivalynak kell meghalnia

A Szulavézi (régi nevén: Celebesz) szigetén élő népcsoport valódi mészárlással készül egy temetésre, ilyenkor ugyanis bivalyok sokaságát ölik le.

– Ennek két oka is van. Az egyik a hitviláguk, miszerint a leölt bivalyok lelke segíti az elhunyt lelkét a mennyországba jutni. A másik ok sokkal gyakorlatiasabb: enni kell adni a több száz, nemritkán több ezer vendégnek – magyarázta a Borsnak Mátai András, négy kontinens negyven országát bejárt világutazó, az Utazgatok.hu szerzője és alapítója. A magyar férfi harmadmagával tekinthetett be a hegyi emberek életébe.

Az, hogy hány bivalyt vágnak le a nagy eseményre, attól függ, mennyire tehetős a család. Az egy a minimum, a cél a 24, de van, hogy eléri a 30-at a leölt állatok száma. Értékük egyenként több millió forint is lehet, de egy albínó bivaly akár egy családi ház áráért is elkelhet.

Néha megsimogatják az elhunyt nagyit

A toradzsák ugyanúgy tisztelik a halált, mint az életet. A te­metési szertartás ennek megfelelően akár egy álló hétig is eltarthat. A rokonság erre minden égtájról, messze földrôl hazasereglik.

Ez és a szervezés hónapokig el-tarthat, ezért az elhunytat is hónapokig gondozzák a nappaliban. Andráséknak olyan megtiszteltetésben volt részük, hogy bejuthattak egy családhoz, amely az elhunyt nagymamát gyászolta. Az idős asszony ekkor már lassan egy éve volt felravatalozva a nappaliban, de a toradzsáknál ez magától értetődő.

– Először tartottunk tőle, de aztán rájöttünk, hogy ez ott a világ legtermészetesebb dolga. Amíg nem helyezik végső nyughelyére, nem is tekintik halottnak – mondta András. Páratlanul izgalmas dokumentumfilmjük egyik, nekünk kissé hátborzongató jelenetében az egyik családtag például megsimogatja a nappaliban fekvő nagymama fejét. De az is rendszeres, hogy a gyerekek iskolából hazatérve üdvözlik elhunyt hozzátartozójukat. A nyitott koporsóban fekvő néninek enni, inni is visznek.

Sárdobálás a gyászmenetben

Az egy éve a nappaliban fekvő nagymamával kapcsolatban Andráséknál is rögtön felvetődött a kérdés: hogyan érik el, hogy a holttest nem indul oszlásnak? A válasz egyszerű, a toradzsák ugyanis formalint injekcióznak a testbe, ami sok-sok évtizedre konzerválja azt.

A temetési szer­tartás számunkra még ennél is morbidabbnak tűnhet, hiszen sokkal inkább hasonlít egy es­küvőre. Még az is előfordul, hogy vicceket mesélnek az elhunytról, és ezen senki sem botránkozik meg. Andrásék egy olyan temetési meneten vettek részt, amin sárdobálással szórakoztatták egymást a koporsót kísérők.

Időnként átöltöztetik a régi halottakat

Nem arról van szó, hogy az itt élők gyásza ne lenne valódi, szeretteiket ők is keservesen megsiratják. A halál gondolata azonban nem riasztja meg őket, az elmúlást az élet alapvető részének tekintik. 

A toradzsák hite szerint a halott nem is távozik igazán. Rokonaival, barátaival mindig kapcsolatban marad. A törzsnél az is előfordul, hogy a sziklasírokból időnként kiemelik halottaikat, tiszta ruhába öltöztetik őket. Sőt évente egyszer, egy szertartáson még „sétálnak” is vele, vagy hazaviszik és leültetik az asztalhoz. 

A tradicionális toradzsa temetkezési helyek sziklákba vájt sírkamrák. Itt előre kifaragott, az elhunytra megtévesztésig hasonlító szobrok figyelik az érkezőket, akik közül csak a turisták döbbennek meg a szokatlan látványon.