Scherer Péter csak Tarantino kedvéért mellőzi Mucsit

A címén kívül eddig alig hallottunk erről a filmről...

A sztori szerint egy esküvő elől menekülő menyasszony bevágódik egy taxiba, és a taxisofőrrel egy roadmovie keretében különböző helyekre keverednek. Nekem epizódszerepem van. Az őrült hajszában betévednek egy halvendéglőbe, ahol egy hajdan jobb időket látott pincér szolgálja ki őket. Ez a felszolgáló leszek én.

Mókásan hangzik…

Egy színfoltja a filmnek. Kokettálok, dumálok velük, miközben végig az idősebb ember bölcsessége jellemez, aki, ha ránéz egy ilyen fiatal párra, leveszi, hogy ez menyasszonyi ruhában van, de már kicsit koszos, a másik meg pólóban, tehát nem a férje. Mindent lát és mindent tud, de mindent teljes diszkrécióval kezel.

A valóságban is folyamatosan pásztázza a környezetét?

Az embereket figyelni – villamoson, padon ülve, strandon, étteremben –  nagyon érdekes dolog. Ezt úgy hívjuk, figurales. Ebben nagy lehetőségek vannak. Főleg, amikor szerepre készülsz, de még nem kaptad el a karakterét. És egyszer csak meglátsz egy csávót, akinek a mozdulatai, gesztusai, mimikája pont olyan, amilyet neked kell megformálni.

Mi alapján dönti el, hogy egy felkérésre igent mond vagy nemet?

Nem kapok annyi forgatókönyvet, hogy hegyekben álljanak otthon, és azt mondhassam, ezt megcsinálom, a másikat nem. Sajnos. Valószínűleg George Clooney vagy Tom Hanks nagyobb merítésből válogat. Mozifilmre ritkán mondok nemet. Legfeljebb, ha nagyon nem tetszik.  

A Mucsi Zoltánnal közös társulatuk, a Nézőművészeti Kft. milyen szerepet tölt be az életében?

Szabadúszók vagyunk, de nem teljesen, mert mindent mindig a Nézőművészeti Kft.-hez egyeztetünk. Alapszabály, hogy nincs olyan munka, amiért teljes mértékben felrúgunk egy Néző kft.-s produkciót. Kivéve, ha Tarantino hív. Akkor lehet. Tényleg ennyire legendás a barátságuk? Mucsi Zolival nagyon-nagyon jó barátok vagyunk. Ahogy Zoli mondani szokta, az elmúlt 25 évben több időt töltött velem, mint a feleségével. Ha az alvásidőt leszámítjuk, akkor ez valóban így van. Szenteste Zoli szokott telefonon elsőként boldog ünnepet kívánni. Vagy én hívom őt. És nem SMS-ben, hanem telefonon, szóban. Egyébként ha jól tudom, a Nézőművészeti Kft.-n belül, meg kívül is hét vagy nyolc előadásban játszunk együtt. Ebből négy darab háromszereplős. És ez a négy háromszereplős több mint ezret ment. Van két háromszereplősünk, ami 350-nél van, ez a kettő hétszázszor ment le. Szép kerek számok.

Színház után is szoktak találkozni?

Annyit vagyunk így is együtt, hogy az utóbbi időben a sza­badidőnket azért inkább külön töltjük.

Van egyáltalán szabadidejük?

Mennyire húzósak a nyári hónapok? Az idei nyár lájtosabb volt, mint az előzőek, ezért többet voltam a Balatonon, így meg tudom azt is mondani, hogy jó a víz.