Rákosan is lehet szeretni az életet  – Egymásból is erőt merítenek a rákosmenti klub tagjai

Novemberben lesz tizenhat éve annak, hogy Sajgó Istvánné Irénke életre hívta a klubot. Férje betegségét követően őt magát is megkínozta a gyilkos kór, 16 évvel ezelőtt mellrákot diagnosztizáltak nála úgy, hogy nem voltak tünetei. A 75 éves Irénkétől sosem állt távol az, hogy másokon segítsen. Korábban pszichiátriai betegeket ápolt, de volt tíz évig önkéntes hospice házban, ahol vég­stádiumú rákos betegek élnek.

– A Reménysugár tulajdonképpen egy sorstársi klub. Kezdetben csak emlődaganatos nők voltak tagok, ma már többféle rákbetegséggel küzdők is járnak hozzánk. A csoportban húsz-huszonketten vagyunk. Háromhetente jövünk össze a Rákoshegyi Közösségi Házban. Mindannyiunknak hihetetlen sokat kell küzdenie, de arra nagyon büszke vagyok, hogy senki nem akarja a saját gyógyulásához vezető útját rá­erőltetni a másikra, csupán utat mutatunk egymásnak – mesélte el a Vasárnapi Borsnak Irénke. – Abban mindenki egyetért, hogy azt a kezelést, amit az orvos felajánl, el kell fogadni. Azt viszont mindenki maga dönti el, hogy milyen kiegészítő kezelést választ.

Irénke és társai feltétel nélkül megbíznak a másikban, mindent megosztanak egymással. – Kényes téma, de jó, hogy tudunk arról is beszélni, ha valakinek a kemoterápia miatt kihullik a haja, ami csorbítja a nőiességét. Mivel többen átestek ezen, így könnyebb róla mesélni a másiknak – tette hozzá a klubvezető. – Az egyik legfontosabb eszközük egyébként a humor. Anélkül sokkal nehezebb dolguk lenne, de szerencsére mindenkinek helyén van a humorérzéke. Persze van olyan helyzet, amikor még az sem segít.

Irénke megtanulta már, hogyan lehet méltósággal elköszönni az élettől. A klub 16 éves fennállása óta hét sorstárstól kellett végleg elköszönnie. Bár jelenleg csak nyugdíjasok alkotják a Reménysugár Klubot, szeretné elérni, hogy fiatalok is merjenek csatlakozni, bár tisztában van vele és megérti, hogy számukra az internetes felületek többet tudnak adni. Azt mondja, nincs is ezzel semmi baj. A lényeg, hogy legyen kivel beszélgetni, mert egy jó társalgásnak gyógyító ereje lehet.