20 év kellhet még a Marsra szálláshoz

Állandó lázban tartja a világot, van-e élet még rajtunk kívül az univerzumban. Merészség lenne állítani, hogy mindez csak ábrándozás, mert a tudósok folyamatosan víz után kutatnak a hozzánk közelebb eső bolygókon, abból kiindulva, hogy ez a földi léthez hasonló értelmes élet kialakulásának egyik alapvető feltétele. Ha víz van, lehetséges az élet is. Az elmúlt években pedig gyűltek a bizonyítékok arról, hogy a Marson létezhet folyékony víz, eddig azonban csak kiszáradt folyómedrek és üledékek utaltak arra, hogy évmilliárdokkal korábban víz folyt a felszínén.

Lakható planéta lehetett

Az évtizedes „tudósvita” végére pont került most az életet jelentő víz megtalálásával. A Science folyóiratban közölt tanulmány szerint egy nagyjából húsz kilométer átmérőjű, valószínűleg sós vízű tó lehet a bolygó déli sarki jégsapkája alatt. – Ez egy olyan hely a Marson, amely leginkább hasonlít egy élőhelyre, olyan területre, ahol létezhet élet – nyilatkozta az egyik kutató, Roberto Orosei, az Olasz Nemzeti Asztrofizikai Intézet munkatársa.

A Földön is élnek olyan organizmusok, amik hasonló feltételek között képesek élni és szaporodni. A jövőben további felszín alatti vízraktárak után kutatnak, hogy kiderüljön, a felfedezett tó egyedülálló jelenség-e a Marson. Ha ugyanis más tavakat vagy felszín alatti tóhálózatot találnak, az arra utalhat, hogy folyékony víz már évmil­liókkal, vagy akár hárommilliárd évvel ezelőtt is létezhetett a bolygón, amikor a Mars még lakható planéta lehetett.

Fúrásra lesz szükség

A marsi tó vízének hőmérséklete fagypont alatt van, de folyékony maradt többek között magas sótartalmának köszönhetően. Ám az első adatok szerint másfél kilométer mélyen van a felszín alatt. Egy jövőbeli misszió során fúrásokat is végezhetnek, hogy mintához juthassanak. – Földi körülmények között teljesen természetes, hogy odamegyünk, lefúrunk, mintát veszünk, és megvizsgáljuk azokat. De ez nem lehetséges így a Marson. Szükség van szondákra, olyan műszerekkel, amikkel többet tudhatunk meg, és ha egyértelmű bizonyítékok vannak, akkor jöhet a tervezés a helyszíni fúráshoz – mondta a Borsnak Sárneczky Krisztián.

A csillagász azonban hozzáteszi, nagy bizonytalansággal kell kezelni ezt a bejelentést, addig ugyanis még húsz-harminc év is eltelhet, mire biztosat lehet mondani a marsi életről. A tavak ott ugyanis nagyon kicsik a bolygóhoz képest, így nehezebb is vizsgálni őket.

A nagy reménység: az Európa

A csillagászok már régóta sejtették, hogy a Jupiter holdján szórványos gejzírkitörések vannak. Ám idén májusban újabb bizonyítékokat közöltek arra, hogy a jégpáncél alatt meleg, folyékony víz van.  Emiatt a NASA szerint az Európa a Marsnál is esélyesebb jelölt az élet kutatására a Naprendszerben. A Holdat vizsgáló szondák a 2020-as évek végén, a 2030-as évek elején érkeznek a Jupiterhez. Ugyancsak figyelemreméltó az Enkeládusz, a Szaturnusz bolygó hatodik holdja, aminek külsejét vízjég borítja. Felszínformáló erői még a közelmúltban is aktívak lehettek. A Cassini szonda szolgáltatott érdekes adatokat a Szaturnusz parányinak számító holdjáról, ami alapján biztossá vált: az Enkeládusz jégpáncéljának mélyén forró kőzetek helyezkednek el, sőt egy felszín alatti óceán nyomait is felfedezték.

Tenger a Holdon

A Szaturnusz holdjai eddig is bőven szolgáltak meglepetéssel, legnagyobb holdja pedig, az 1655-ben felfedezett Titán is ilyen. Légkörében, hasonlóan a Földéhez, a 95 százalék nitrogén dominál – igaz, nálunk ez csupán 78. A NASA éppen tíz éve, 2008. július 31-én jelentette be a szénhidrogéntavak felfedezését a Titánon: a Naprendszerünkben a Földön kívül ez volt az első égitest, amelyen folyékony anyagot találtak.

A Cassini szonda a hold déli pólusa közelében bukkant egy nagyjából 20 ezer négyzetkilométer méretű tóra, ami tíz méternél mélyebb. Azután folyókra is, átlagosan 1000 kilométer körüli hosszal – összehasonlításként, a Földön a Nílus 400 kilométer – és felfoghatatlan, 500–3000 méter szélességgel. Egy akkora tengert is találtak, mint a Földön a Kaszpi-tenger.