Először újraélesztés, aztán jöhet a segélykérés!

A gyermekek könnyen félrenyelhetnek, de nyáron a medencében is történhetnek olyan balesetek, amikor csak az újraélesztés segíthet. Szerencsére a kicsik megmentése nem sokban különbözik a felnőttekétől, de minden szülőnek fel kell készülnie a legrosszabbra. Dr. Horváth Eszter, a Gyermek Intenzív Terápiáért Alapítvány elnöke a Kisalföldnek elárulta: az első öt perc a legfontosabb, vagyis az az idő, amit a mentők nélkül töltenek. 

1. Mérjük fel az állapotot!

Minden esetben az első feladat, hogy meggyőződjünk arról, hogy valóban nincs eszméleténél a gyermek. Ezt úgy tudjuk megtenni, ha a két vállát megfogjuk, óvatosan megrázzuk, és közben szólongatjuk őt. Ha nem reagál, akkor he­lyezzük biztonságos, kemény helyre, például asztalra, és közben kérjünk segítséget!

2. Fejet hátra!

Hogy megkönnyítsük számára a légzést, picit billentsük hátra a fejét! Az egyik kezünket tegyük a homlokára, az állcsúcsát pedig egy-két ujjunkkal vagy a kezünkkel billentsük hátra, hogy egyenes legyen a légút. Mielőtt megkezdenénk a lélegeztetést hallgassuk és nézzük meg, hogy biztosan nem vesz levegőt a gyermek! Ezt megtehetjük úgy, hogy a kicsi arcához tesszük a fülünket, így nemcsak halljuk, hanem a bőrünkön érezzük is a levegőt. Ezzel együtt a mellkas mozgását is figyelni tudjuk. Ha tíz másodperc alatt nem észlelünk legalább két levegővételt, akkor nekünk kell segíteni.

3. Emelkedjen a mellkas!

Onnantól, hogy nem lélegzik a gyermek, versenyt futunk az idővel, ezért minél előbb újra kell éleszteni. Az első a befújás. A fejet tartsuk hátrabillentve, hogy könnyebben áramoljon a levegő, és fújjunk be ötöt!

Csecsemőnél a szánkat az orrára és a szájára is tegyük rá, és éppen egy pici levegőt adjunk neki. A nagyob­baknál csak a száján át lélegeztessünk, de neki sem kell sok. Ha megemelkedik a mellkas, akkor jó. Ha meg volt az öt befújás, tíz másodpercig figyeljük a reakcióit! Ha nem köhög, csuklik vagy mozog, folytatni kell az újraélesztést.

4. Ezeket a számokat ne felejtse el: 30/2!

Mindig harmincszor kell lenyomni a mellkast, utána kétszer kell befújni. Csecsemőknél csak két ujjunkat tegyük a szegycsont alsó részére a mellkason keresztbe, és ott nyomjunk be körülbelül három-négy centiméternyit!

A nagyobb gyermekeknél már a felnőttekhez hasonló nyomást kell végezni. A karunkat nyújtsuk ki teljesen, a két kézfejünket pedig tegyük egymásra, úgy nyomjuk be a mellkast négy-öt centiméternyit! Ha az első 30/2 sort megcsináltuk, hívjunk mentőt, ha ezt más még nem tette meg, ezután folytassuk az újraélesztést, amíg a segítség megérkezik!