Bántalmazott, kínzott, balesetes. Többnyire az ezekkel a jelzőkkel illetett állatoknak adnak második esélyt a teljes élethez a Tetovált Állatmentők.
Attól, hogy valakinek a testén több a tetoválás, mint az üres bőrfelület, még nem kell azt gondolni róla, hogy rossz ember. Perédi Gergelynek a háta kutyával, tigrissel, cicával televarrt, sőt még maga Buddha is ott pihen. Persze nem véletlenül kerültek épp ezek a rajzok oda. Imádja az állatokat a buddhista nézeteket valló Tetovált Állatmentő, aki 2011-ben alapította meg csapatát, akkor még Budapest Állatmentők néven.
A tetovált jelzőt tulajdonképpen a média aggatta rájuk, nekik pedig megtetszett. A csoport létrehozását Gergő első kutyusa, Tonyka ihlette, aki sajnos már nem lehet a családdal, miután 14 évesen elment. A hűséges eb hatására kezdte el foglalkoztatni az állatmentés. Négylábúból azért most sincs hiány Gergő életében. Párjával három kutyával élnek, édesanyjánál pedig van még kettő. Hétköznapi hősként szerepel a Vasárnapi Bors hasábjain, ő mégsem tartja magát annak.
– Egymagam semmit sem értem volna el, kell ehhez a többiek segítsége is. Nem érzem magam hősnek – szerénykedik Gergő. Alapvetően az volt a célja, hogy ne csak nők vegyék ki az állatmentésből a részüket. – Voltak anno is olyan szervezetek, amelyeknek segítettem, és megdöbbentett, hogy egyetlen férfi tagjuk sem volt. Akadt olyan haláltanya, ahol sárban, ürülékben, egymást tépve éltek az állatok. Ott például egyedüli férfi voltam, a lányokkal együtt szedtük össze a kutyákat. Akkor láttam meg, hogy ehhez nagy szükség van a fiúkra is – emlékszik vissza az állatmentő.
Jelenleg az aktív segítők száma harminc körül mozog, de természetesen nem feltétel, hogy valakin tetoválás legyen. Gergő szerint a társaság szelleme előbb vagy utóbb úgyis beszippantja a segítőt, és már csak azt veszi észre, hogy tetoválásra vágyik, no meg arra, hogy minél több állaton segítsen.
