Sörgyárban jártunk: cseh remeket hörpintettünk a prágai hőségben

Laikusként, de nagyon izgatottan szálltam fel Budapesten arra a kisbuszra, amit a hazai Dreher Sörgyárak indított útnak néhány újságíró számára. A mesés Velké Popovicé-i sörgyár volt a cél, ahol idén 26. alkalommal rendezték meg a legendás Kozel Napot.

Kacsacomb félbarnával

Kellemes kora estén találjuk magunkat Prágában. Nem kérdés, a rögtönzött városnézés hamar sörtúrába torkollik: a tűző nap ellen egy alsó erjesztésű lágerrel védekezünk a lenyűgöző szépségű Károly híd lábánál. Vacsora előtt még egy gyors félbarna a sétálóutcában, aztán nekiesünk a lilakáposztás kacsacombnak a hangulatos Kozel étteremben, a Kozlovna U Paukertában. Úgynevezett vágott, koktélszerű félig barna, félig világos sört is csapolnak. És még néhány krigli után a várba is felcaplatunk. Túra a javából!

Másodpercenként 10 üveg

Kétnapos útunk fénypontja szombat délelőtt érkezik el. Velké Popovicében hatalmas kovácsoltvas kapu, gigantikus gyárkémény és egy algásan is bájos tó impozáns látványa fogad. A sörgyár bejáratánál bográcsoznak, s amerre a szem ellát, sört mérnek. Innen, a Prágától húsz kilométerre fekvő idilli faluból származik a hagyományos cseh sör receptje. A túra egy gyors filmvetítéssel kezdődik a Kozel „meséjéről”, aztán a hideg pincékbe vezetnek. Kezdek megszomjazni, még jó, hogy rögtön csapolnak három deci kóstolót! Mit mondhatnék: a nagy melegben igen jólesik a finom nedű. A következő egységben nyolc, egyenként 3300 hektós tartály fogad. Itt folyik a főerjedés. Elképesztő adatok: évente 1,6 millió hektoliter készül, másodpercenként tíz üveget palackoznak, erről saját szemünkkel is meggyőződhetünk.

Mester szenvedéllyel

A gyár területén kialakított sörfesztivál tényleg olyan, mint a filmeken: vigyorgó csaposok a pultok mögött, több tízezernyi kígyózó vendég. A kiskölykök ugyanúgy ropják a mulatósra, mint az idősek. A kiváló sörök mellett a Kozelnek fontos a kézműves tradíciók megőrzése, ezért mi is belekóstolhatunk a kovács, az üvegfújó, a táskakészítő és a faragó mesterségekbe. Mintha a szemem sarkából látnám Olda kecskét, a sörgyár élő kabaláját, de ami biztos, hogy belefutok egy hús-vér sörfőző mesterbe: Vojta Homolkától megtudom, hogy hordók mosásával kezdte, de mára ő lett a Kozel sörfőző mestere, egyszemélyi felelőse a sörkülönlegességek ízvilágának. Gyermeki szenvedéllyel beszél a munkájáról, amit sokkal inkább a szerelmének tart. A buli végén a festői tóparton is ejtőzhetünk egyet, majd kissé spicces állapotban elindulunk haza. Két nap alatt annyi sört ittam, mint otthon hónapok leforgása alatt, és a legjobb: mégsem lettem másnapos! Első sörfesztiválozó voltam, de a szeptemberi Dreherfesztet biztos nem hagyom ki!