Főként középkorú, bepalizható férfiakra utaznak az emberkereskedők, hogy aztán fizetés nélkül dolgoztassák őket. A magyarok majdnem fele vállalna külföldi munkát gyanakvás nélkül.
Forrás: Thinkstock
A családra gondoltam
„Minden átkozott nap ugyanúgy telt el. Felkelés, 12-15 óra munka, aztán lefekvés abban a szörnyű gyárépületben. Végig a családomra gondoltam. Ők úgy tudták, hogy minden rendben van velem. De lehetőségem se volt szólni nekik, mert a telefonom már vagy egy hónapja lemerült. A folyamatos monoton munka és a kilátástalan helyzet felőrölte az idegeimet. A haverom miatt bűntudatom volt. Én rángattam bele ebbe az egészbe. Már nem is beszélgettünk. Csak haza akartunk jutni. De teljes volt a bizonytalanság.” – így vall megpróbáltatásairól Ákos, aki miután itthon egyre kevesebb munkát kapott, szerencsét próbált külföldön. Egy igen kecsegtető ajánlatra mondott igent Németországban.
Rabszolgák milliói
Nincs vele egyedül, a statisztikák szerint tavaly a világon csaknem 24,9 millió embert dolgoztattak rabszolgaként gyárakban, építkezéseken, farmokon, halászhajókon, valamint a szexiparban. 16 millió embert kényszerítettek munkára, és 4,8 millió lett szexuális kizsákmányolás áldozata. Az áldozatok egynegyede kiskorú, tehát 18 év alatti. Egy szerencsétlen pedig átlagosan 20 hónapot tölt rabszolgaként.
– Nem kell ahhoz emberrablásnak történnie, hogy emberkereskedelemről beszélhessünk. Az extrém esetekben persze akár évekig is bezárhatják az embert, elszigetelve a világtól, és kényszeríthetik bármire. De legtöbbször „csupán” arról van szó, hogy szabadon mozoghatnak, viszont elveszik az irataikat, és pénzt sem kapnak. A nyelvet pedig nem beszélik, így segítséget sem tudnak kérni – magyarázta a Borsnak Lehel Balázs, a Nemzetközi Migrációs Szervezet budapesti irodavezetője.
A szervezet felmérése szerint a magyarok 40 százaléka beugrik azoknak a hirdetéseknek, amik azonnali meggazdagodást kínálnak, és látszólag mindent előre el is intéznek, vagyis a legkevesebb információval látják el a leendő munkavállalót.
Harmincasok veszélyben
Talán meglepő, de a nem a nők prostitúcióra kényszerítése a leggyakoribb probléma. Azért sem, mert azok, akiket átvertek egy külföldi állás kapcsán, nem merik még a családjuknak sem bevallani, mi történt velük. Főleg a mezőgazdaságban, a vendéglátásban, a húsfeldolgozó-iparban és az építőiparban dolgozó 30–40 év közötti férfiak a veszélyeztetettek. A jelentkezők általában még az utazás alatt sincsenek tisztában az úti céllal, s miután megérkeztek zömében Ausztriába, Németországba, az Egyesült Királyságba, elveszik az irataikat. Ezeket aztán sosem kapják vissza, majd az ellátás költségeire hivatkozva a fizetést is megtagadják tőlük.
Sokan bele sem gondolnak, de a leghétköznapibb helyeken is összefuthatunk kizsákmányolókkal: piacon, kórházban, kocsmában és persze a Facebookon is.
NE HAGYJA!
1. Mindig járjunk utána, milyen álláshirdetésre jelentkezünk! Ha szerepel cégnév az adatok között, ellenőrizzük a hitelességét!
2. Utazás előtt a hozzátartozóinknak hagyjuk meg a szállásunk és munkahelyünk pontos címét, és adott időközönként jelentkezzünk be!
3. Az iratainkról készítsünk fénymásolatot, az eredeti példányokat pedig semmiképpen se adjuk át a munkáltatónak, akkor sem, ha az állítólag elengedhetetlen a szerződéskötéshez!
Ezek is benne vannak a szervezet és az ORFK közös tájékoztató kampányában, amit iskolákba is elvisznek.
