A Bors utánajárt - Melósokra utaznak az emberkereskedők

A családra gondoltam

„Minden átkozott nap ugyanúgy telt el. Felkelés, 12-15 óra munka, aztán lefekvés abban a szörnyű gyárépületben. Végig a családomra gondoltam. Ők úgy tudták, hogy minden rendben van velem. De lehetőségem se volt szólni nekik, mert a telefonom már vagy egy hónapja lemerült. A folyamatos monoton munka és a kilátástalan helyzet felőrölte az idegeimet. A haverom miatt bűntudatom volt. Én rángattam bele ebbe az egészbe. Már nem is beszélgettünk. Csak haza akartunk jutni. De teljes volt a bizonytalanság.” – így vall megpróbáltatásairól Ákos, aki miután itthon egyre kevesebb munkát kapott, szerencsét próbált külföldön. Egy igen kecsegtető ajánlatra mondott igent Németországban.

Rabszolgák milliói

Nincs vele egyedül, a statisztikák szerint tavaly a világon csaknem 24,9 millió embert dolgoztattak rabszolgaként gyárakban, építkezéseken, farmokon, halászhajókon, valamint a szexiparban. 16 millió embert kényszerítettek munkára, és 4,8 millió lett szexuális kizsákmányolás áldozata. Az áldozatok egynegyede kiskorú, tehát 18 év alatti. Egy szerencsétlen pedig átlagosan 20 hónapot tölt rabszolgaként.

– Nem kell ahhoz emberrablásnak történnie, hogy emberkereskedelemről beszélhessünk. Az extrém esetekben persze akár évekig is bezárhatják az embert, elszigetelve a világtól, és kényszeríthetik bármire. De legtöbbször „csupán” arról van szó, hogy szabadon mozoghatnak, viszont elveszik az irataikat, és pénzt sem kapnak. A nyelvet pedig nem beszélik, így segítséget sem tudnak kérni – magyarázta a Borsnak Lehel Balázs, a Nemzetközi Migrációs Szervezet budapesti irodavezetője.

A szervezet felmérése szerint a magyarok 40 százaléka beugrik azoknak a hirdetéseknek, amik azonnali meggazdagodást kínálnak, és látszólag mindent előre el is intéznek, vagyis a legkevesebb információval látják el a leendő munkavállalót. 

Harmincasok veszélyben

Talán meglepő, de a nem a nők prostitúcióra kényszerítése a leggyakoribb probléma. Azért sem, mert azok, akiket átvertek egy külföldi állás kapcsán, nem merik még a családjuknak sem bevallani, mi történt velük. Főleg a me­zőgazdaságban, a vendéglátásban, a húsfeldolgozó-iparban és az építőiparban dolgozó 30–40 év közötti fér­fi­ak a veszélyeztetettek. A jelentkezők általában még az utazás alatt sincsenek tisztában az úti céllal, s miután megérkeztek zömében Ausztriába, Németországba, az Egyesült Királyságba, elveszik az irataikat. Ezeket aztán sosem kapják vissza, majd az ellátás költségeire hivatkozva a fizetést is megtagadják tőlük. 

Sokan bele sem gondolnak, de a leghétköznapibb helyeken is összefuthatunk kizsákmányolókkal: piacon, kórházban, kocsmában és persze a Facebookon is.