Ezt is megértük: Rendőröket oktat a Viszkis

A Viszkis rablóként elhíresült Ambrus nemrég Budapesten nyugdíjas rendőröknek tartott előadást arról, hogyan is kell bűnözőket elfogni. 

– Egy rendőri szakszervezeti vezető megkeresett, és ő kérdezte, hogy nem beszélgetnék-e el nyugdíjas, egykori rendőrökkel a dolgaimról, és mivel úgy gondoltam, érdekes bűnügyi, bűnüldözési szempontból megközelíteni a történetem, igent mondtam – meséli a Borsnak Ambrus, aki lapunknak elárulta, hogy ugyan nem készült külön „műsorral” a számára különleges közönségnek, de igyekezett a lehető leggyakorlatiasabb lenni.

– Elsősorban arról beszélgettünk, hogyan kellene bizonyos élethelyzetekben a bűnözők fejével gondolkodni. Anno a rendőrség is elismerte, hogy az én ügyemben rossz kommunikációs stratégiát használtak, és mindent csak erőből próbáltak megoldani, miközben a gyakorlatban teljesen más szituáció állt fenn. A rendőröknek is pont arról beszéltem, hogy lehet izomból kommunikálni, de csak akkor, ha már megvan a tettes.

– Mert előtte, azt gondolom, fő a szerénység. Egyébként az ártatlanság vélelme is mindenkit megillet. Nagyon sok olyan dolgot olvastak az én fejemre is, amikkel kapcsolatban utólag a bíróság is felmentett. Gyakorlatilag a népszerűségemet annak is köszönhetem, hogy mindenáron azt akarták letolni az emberek torkán, hogy én egy vértetű csávó vagyok – magyarázza Ambrus, majd hozzáteszi, egyáltalán nem tartja magát bűnügyi szakembernek, nem olvasott szakkönyveket, ő csak a saját tapasztalatairól tud mesélni, ugyanis korábban valóban bűnözőként élt.

– Még arról is beszéltünk, hogy az utolsó balhémnál körülbelül egész Budapestet lezárták, miközben, ha kihoztak volna egy nyomozókutyát, rövid idő alatt kiszagolt volna, mert 150 méterre a banktól egy bokor alatt bújtam el. Itt is kiderült, mennyire fontos az aprólékosság és a kreatív gondolkodás, főleg egy forró nyomos helyszínnél.

Ambrus előadásának abszolút pozitív volt a fogadtatása, és úgy érzi, a találkozásból a rendőrök és ő is tudott tanulni.

– Nagyon kedvesek voltak, még egy sorszámos rendőrségi pólót is kaptam tőlük ajándékba. Az egész beszélgetésnek az volt az üzenete, hogy igenis van visszaút a börtönből, és aki onnan jön, annak nem feltétlenül kell megrohadnia. Rendőri részről már van egy elfogadás az irányomba, és a tisztelet részemről is mindig megvolt feléjük. Nekem anno a rendőrök nem ellenségeim, hanem ellenfeleim voltak, és amit tettem, azért keményen meg is bűnhődtem.