Radioaktív anyagot adtak el potencianövelőként

Elég csak a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombákra vagy Csernobilra gondolni ahhoz, hogy rettenetes dolgokat társítsunk a radioaktivitáshoz. Nem volt ez azonban mindig így. Sétáljon csak el a budapesti Fiumei úton, egy bokor mögött rejtőzködő, különös, elfeledett szoborhoz. 

A Keleti pályaudvartól nem messze található nyolcvanéves dombormű a sugárkezelés csodájára hívja fel a figyelmet. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság épületegyüttese és a Baleseti Központ között húzódó Rendelőintézet bejáratánál álló épületdíszítő munkát a 24.hu vette észre. Elsőre el sem tudnánk képzelni, mit szeretett volna közölni Vilt Tibor, aki 1938-ban faragta a művet. Két gyermek és aggódó édesanyjuk szeme előtt három félmeztelen férfialak nyúl egy feléjük szálló, lepelbe burkolózó nőalak által hozott, furcsa tárgy felé. 

De milyen tárgy lehet ez? A kor röntgenkezeléseit kiegészítő, Magyarországon a húszas évek végén elterjedt korai sugárkezelési módszer eszköze: egy rádiumot tartalmazó, ezüst-, vagy platinatokkal körülvett üvegcse. 

A rádium a kor csodaanyagának számított. A 20. század elején, amikor Becquerel, Rutherford és a Curie házaspár felfedezték és elkezdtek kísérletezni a radioaktív bomlással és sugárzással, a világ az évszázad felfedezéseként ünnepelte azt. Hamarosan rácsaptak a szélhámosok is, akik a radioaktivitást mindenre gyógyító csodaszernek kiáltották ki. 

Az első ilyen termék a radonos víz volt. Azt ígérték, hogy ez az asztmától kezdve a migrénen keresztül a székrekedésen át mindent gyógyítani fog. A nukleáris csodaszerek gyártói később hajmeresztő termékekkel próbálkoztak a piacon. Volt radioaktív fogkrém és fürdősó, de eredeti magyar rádiumos kétszersült is. Mind közül a legbizarrab azonban William J. A. Bailey találmánya. Az amerikai üzletember fémborításba tett, rádiummal átitatott papírlapokat dobott a piacra, amelyeket a herék alá kellett tenni és várni a potencianövelő hatást. Saját maga is őszintén hitt a csodaszerben. Nem meglepő, hogy húgyhólyagrákban halt meg. 

A harmincas évekre derült ki, hogy a radioaktív sugárzás egyáltalán nincs jó hatással a szervezetre. Ehhez többek között egy korabeli híresség, Eben Byers halála is hozzájárult. Ő a Radithor nevű radioaktív csodavíz rajongója volt, és napi három üveggel fogyasztott belőle, míg bele nem halt.